Az evickélés már kevés a krízis kezeléséhez
– Az eurózóna gazdasági növekedésének a lassulása messzemenő következményekkel járhat – mondta a Világgazdasági Kutatóintézetben hétfőn Andor László uniós foglalkoztatási biztos. Miközben az eurózóna egésze a recesszió felé sodródik ismét, egyre jobban érzékelhetőek a polarizálódás jelei a valutaövezetben. Az északi országok jobban teljesítenek, képesek a gazdasági növekedésre, miközben a déli államok súlyos visszaeséssel néznek szembe. Az év eleje óta egyre markánsabban rajzolódott ki ez az aggasztó növekedési trend s késztette az uniós vezetőket arra, hogy a megszorítás mellett a gazdaságok bővüléséről is beszéljenek. Ez a helyzet a politikai kiútkeresésben is változásokat érlel. Gyengülni látszik az a koncepció, hogy a jelenlegi intézményi rendszer lehetőséget ad az evickélésre, pontosabban a kievickélésre a válságból. Lényegében világossá vált, hogy nem elegendő a déli államokban a megszorítás politikáját folytatni, a bajban lévőknek a maguk eszközeivel kell legyőzniük a krízist. Mint Andor László kifejtette, ennek a politikának a tartalékai kimerültek. Az is nyilvánvaló, hogy a többlettel rendelkező gazdagabb államoknak is részt kell vállalniuk a rendezésben.
Elvileg három változat közül választhatnak a döntéshozók. Mégis megpróbálkoznak azzal, hogy fenntartják a jelenlegi, szerinte csupán nevében monetáris uniót, amely inkább emlékeztet a valutatanácsi berendezkedésre. A nehézségekkel küzdő országok belső leértékeléssel, lényegében a bérek csökkentésével igyekeznek visszaszerezni a versenyképességet, ám miután minden ország egyszerre próbálkozik ezzel, a hatások kioltják egymást. A megszorítás – tette hozzá – nem képes fenntartható növekedési pályára állítani ezeket az országokat, amelyekben a piaci bizalmat is nehéz helyreállítani a bankok megromlott helyzetének és az államadósság-válságnak az összefonódása és egymást erősítő hatása miatt.
A másik lehetőség, amelyről sokan beszélnek, az eurózóna felbomlása. Ez azonban szintén súlyos kérdéseket vet fel, mennyibe kerülne akár csupán Görögország kilépése, kinek az érdekét szolgálná, milyen tovagyűrűző hatással járna. A harmadik lehetséges út a rendszer megerősítése lenne. – A tető már elkészült – mondta Andor László, most itt az ideje, hogy az alapokat is lefektesse az Európai Unió.
A legnagyobb esélyt ez utóbbi forgatókönyvnek adná az uniós biztos, s felidézte, hogy a júniusi csúcsra elkészült az európai intézmények vezetői által megálmodott, tízéves intézményi stratégia. A franciaországi, a görögországi politikai változások, a populizmus térnyerése is arra ösztönzi az európai vezetőket, hogy hozzáfogjanak a banki, a fiskális és a politikai unió kialakításához. Az előrelépést nehezíti, hogy az EU-ban ideológiai válság is van. Andor László idézte a francia Pascal Lamyt, a Világkereskedelmi Szervezet főtitkárát, aki szerint nemcsak fiskális és növekedési, hanem új legitimációs szerződésre is szükség lenne.
Ehhez Andor László a maga területéről hozzátette, hogy a szociális partnerek új társadalmi szerződést is szorgalmaznak. Miközben a bankokba hatalmas mennyiségű közpénzt fektettek a kormányok, a szociális háló vékonyodik, s ez elégedetlenséget gerjeszt. A bizottság a 2020-as versenyképességi stratégia keretében megemlítette a szociális unió lehetőségét is. Nem arról van szó, hogy Brüsszel ezeket a hatásköröket is magához vonná, hanem arról, hogy egymást erősítő politikák összehangolt kidolgozására sarkallná a tagállamokat. Miközben szorgalmazza, hogy az uniós büdzsén belül ne csökkenjen a szociális alap részaránya. A válság azt is bizonyította, hogy nehezebb a krízist kezelni a munkaerőpiacon, ha kevesebb közös forrás áll rendelkezésre.
