A dél-koreai diplomata úgy érvelt, nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a világszervezet százhúsz tagállama részese ennek a tömörülésnek. (A szervezet a hidegháború emléke: 1961-ben alapították az azóta szétesett Jugoszláviában Indonézia első elnöke, Sukarno, India alapító kormányfője, Dzsaváharlál Nehru, Egyiptom elnöke, Gamal Abd el-Nasszer ezredes, valamint a házigazda Josip Broz Tito marsall részvételével. Azt hangoztatták, hogy nem csatlakoznak sem a kapitalista Nyugathoz, sem a kommunista Kelethez. Vonzalmuk és katonai megállapodásuk mégis inkább az azóta szintén megszűnt Szovjetunióhoz kötötte őket.)

Ha nem lenne közöttük annyi ellentét, ez lenne az ENSZ legerősebb szavazóblokkja. Ban Ki Mun találkozhat érdekes személyiségekkel: Észak-Korea névleges államfőjével, vagy a nemzetközi büntetőbíróság által körözött szudáni elnökkel. A figyelmeztetéseket azonban a helyszín miatt kapta. Irán szakadatlanul a nemzetközi feszültségek középpontjában van. Elsősorban azért, mert épp egy ENSZ-szervezet, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) állapította meg az iszlám köztársaságról, hogy nagy valószínűséggel atomfegyverek gyártására készül. A szervezet szakértői a napokban jelezték, hogy az irániak több bázisukon felgyorsították az urándúsítást.

És már nem az atomerőművük számára szükséges alapanyagot, hanem húsz százalékra dúsított urán–235-öt készítenek. (Ez állítólag orvosi célokat szolgál, de ilyen dúsított urán kell az atom-tengeralattjárók reaktorához is.) A NAÜ a múlt hét végén arról tárgyalt az iráni illetékesekkel, tegyék lehetővé, hogy a szervezet ellenőrei felkeressék több vitatott nukleáris létesítményüket. A megbeszélések felettébb lassan folynak, a The New York Times feltételezi, hogy mire az engedély megérkezik, a vitatott bázisokat fényesre pucolják, még a talajt is kicserélik.

Az atomfegyver fejlesztése Iránban azonban csak az egyik oldala a Teherán által keltett nemzetközi feszültségnek. A másik az iszlám köztársaság agresszív magatartása szomszédaival szemben és a folyamatos fenyegetés, hogy elpusztítja Izraelt. Izrael vezetői azt állítják, hogy Irán atomholokausztra készül, s ezt csak megelőző támadással lehet megakadályozni. Ezt nem vitatja az USA sem, de folyamatosan türelemre inti szövetségesét – legalább a novemberi választásokig.

Az ENSZ-főtitkár aligha lesz képes meggyőzni Teheránt, hogy egy másik tagállam letörlése a térképről összeegyeztethetetlen a világszervezeti tagsággal. Irán ráadásul a szíriai zsarnoki rendszer fő támogatója. Az iszlám köztársaság regionális nagyhatalom kíván lenni, és síita államként folyamatos konfrontációban van a térség szunnita hatalmaival. Az, hogy damaszkuszi szövetségese ellen népi felkelés tört ki, súlyos belpolitikai probléma a teokratikus állam számára.

Irán most három évre átveszi az el nem kötelezettek mozgalmának elnökségét. Feltehetően úgy számolnak, hogy ez a státusz akár védettséget is jelent is a rendszernek. Erre azért is lenne szüksége Iránnak, mert a nemzetközi embargók érzékenyen érintik a gazdaságát. Visszaesett az autógyártás, hiány van főzőolajból, akadozik a cipőgyártás – erről számolt be az AP. A nemzetközi bankműveletek is nehézkesek. Ázsiában még eladható az iráni kőolaj, de Európát a kínai kivitel nem pótolja. Kérdés, mit ér el Ban Ki Mun iráni útján. Irán nem háborút, egyelőre sokkal inkább időt akar.