Tanfolyamra is kísérővel jár az asszony
– Bár a magyar és a portugál sajátosságok eltérőek,mindenképpen előnyömre szolgált, hogy ismerem a kelet-európai helyzetet és a magyar többségi társadalom reakcióit – teszi hozzá. Portugáliában a magyarországi Artemisszió Alapítványnál szerzett tapasztalait is értékelték – szociológiai és kulturális antropológiai tanulmányai mellett –, amikor 2010-ben szerződtették a Bevándorlásügy és az Interkulturális Párbeszéd Főbiztosságának (ACIDI) cigány közösségeket támogató osztályára.
Jelenleg egy cigány mediátorokat képző projektben vesz részt, amely szerinte minden országban alkalmazható lenne. Amikor Baranyai Berill megkezdte munkáját, először is az itteni cigányság (Portugáliában a cigány elnevezés a korrekt – a szerz.megj.) kultúrájával, szokásaival igyekezett megismerkedni. – Nagyon zárt, Európában alig ismert cigány népességről van szó – meséli.
A magyarországihoz hasonló etnikai, szakmai, nyelvi megosztottság a tízmillió lakosú ibériai országban nem létezik. A mintegy 50 ezer fős közösség tagjai főleg vásározásból élnek. A portugál cigányok büszkék származásukra, hagyományaikra, „a cigány a maga ura”, mondják, „másnak nem dolgozik”. Ám itt is gondot okoz, hogy nagyon alacsony iskolázottságúak. A lányokat 13-14 éves koruknál tovább nem engedik iskolába járni, és a fiúk is csak nagyon ritkán tanulnak tovább.
Három olyan alapszabály vezérli életüket, amelyekhez szigorúan tartják magukat. Az egyik az, hogy a lányoknak érintetlenül kell házasságot kötniük, és a közösségen belül kell párt választaniuk. A másik a nagyon szigorú gyász. A harmadik a vérbosszú: a vitás ügyeket egymás között igyekeznek megoldani, ami időnként bizony lövöldözésekhez vezet. Ezek a szabályok tartják össze a közösséget, s ha valaki nem tartja be ezeket, azt többé nem tekintik idetartozónak. Ahhoz, hogy valaki kitörjön, szembe kell szállnia a közösséggel, „meg kell szűnnie” cigánynak lenni. Alig egy-két cigány szervezet létezik, a társadalmi részvétel, a politikai aktivitás szinte nulla. Sokan írni sem tudnak, nincsenek tisztában állampolgári jogaikkal és kötelességeikkel.
Az ACIDI projektje, amin Baranyai Berill dolgozik, a kulturális különbségekből adódó nehézségeket próbálja feloldani. A projekt olyan cigány önkormányzati mediátorokat szeretne képezni és munkába állítani, akiket saját közösségük is elismer, s akik képesek az intézményekkel is kommunikálni. A képzés hároméves, a programban a portugál nyelv és az állampolgári ismeretek tanítása is szerepel. A résztvevők fizetését az állam és az önkormányzatok közösen állják. Van olyan település, ahol sikerült elérni, hogy minden gyerek járjon iskolába, máshol ki tudták költöztetni a barakkokból a családokat.
Akik jóformán még írni és fogalmazni sem tudtak, ma már e-maileket küldenek. Igaz, sok kulturális eredetű beidegződést nem tudnak legyőzni, ismeri el Baranyai Berill. Az egyik cigány asszonyt a férje még mindig elkíséri a tanfolyamra. Nemcsak azért, mert a nőknek nagyon nehéz jogosítványt szerezniük, hanem mert kísérő nélkül nem is engednék jönni. A magyar EU-elnökség ajánlására, az ACIDI koordinálásával, több minisztérium, tudományos intézetek és a cigány közösségek bevonásával Portugáliában is elkészítették a cigányság integrációját célzó stratégiát. Ez, a négy alapterületen kívül – oktatás, foglalkoztatás, lakhatás, egészségügy – tartalmazza a civil részvételt, a cigány szervezetek megerősítését és diszkriminációellenes javaslatokat is.
Sokan élnek víz és villany nélküli barakkokban, lepusztult negyedekben. Ideiglenes lakóhelyek biztosítását és a lakókörnyezet megóvására való nevelést javasolnak, de a cél a cigányok bevezetése a piaci bérlakásrendszerbe. Az egyik fő probléma, hogy most még szakmai képesítéssel sem szívesen adnak munkát a cigányoknak, a bérlakások is zárva vannak előttük. Az egészségügyben a legfontosabb a korai terhesség megelőzése, a védőoltások biztosítása, a fogászati ellátás lenne. Már az is nagy előrelépés lenne, ha a cigányokat regisztrálnák az ellátórendszerben. Ám mindez egyelőre csak papíron létezik, a gazdasági válság miatt nem tudni, hogy a stratégiaprogram mikor valósulhat meg – teszi hozzá Baranyai Berill.