A „rohadás” már több almát megtámadott, és akad, amelyik közel áll a fertőzéshez (lásd Franciaország).Míg a nemzeti fővárosokban a politikusok mind gyakrabban dobálóznak Görögország euróövezetből történő kiszorításának lehetőségével, Brüsszelben ez ijesztő fejleménynek számítana. Még ha egy ilyen lépés gazdaságilag logikus is, politikailag – uniós szemüvegen keresztül nézve – katasztrofális lenne. A brüsszeli intézmények szerint a válság megoldása az integráció erősítése.

Így bármi, ami ezzel szembemegy, például egy tagállam kiválása, beláthatatlan következményekkel járna. Ezzel együtt a görög csőd reális lehetőségként van az asztalon. „Csak” az a kérdés, hogy ez házon belül, azaz az euróövezet tagjaként vagy a zónán kívül történik-e. A forgatókönyvek kidolgozása is Brüsszel feladata, nyilvánvalóan sok berlini tanáccsal megtámogatva. A „trojka” jelentése a görög program végrehajtásáról perdöntő lesz – ez csak szeptember végén várható.

Talán nem véletlenül: az elképzelések szerint szeptemberben – a német alkotmánybíróság döntése után – végre elkezdheti működését az állandó európai mentőalap, amely megvédi a többi „almát”, bármi is történjen Görögországgal. A brüsszeli folyosókon vérmérséklettől függően változik a szolidaritás mértéke a görögökkel. Ugyanakkor az ujjal mutogatást senki sem érzi szerencsésnek. Jorgo Chatzimarkakis, az Európai Parlament görög származású, német képviselője nemrég felszólította a többi eurózóna-tagállamot: ne csináljanak bűnbakot Görögországból!