Időt és életet kérnek a görögök
Míg a közvélemény lassan hozzászokik a válság szülte rossz hírekhez (kígyózó sorok az ingyenkonyháknál, gyógyszerhiány a kórházakban, állami támogatás nélkül maradó óvodák stb.), a görög miniszterelnök lélegzetvételnyi időt próbál kikönyörögni az EU vezetőitől. Ám Antonisz Szamarasznak nem lesz könnyű dolga: a sokmilliárdos mentőcsomagokat megszavazó nyugat-európai politikusoknak fogytán a türelmük.
Ha már – a 110 és a 130 milliárd eurós mentőövekért cserébe – muszáj fájdalmas költségcsökkentéseket végrehajtani, ezeket kettő helyett csak négy év alatt kelljen bevezetni; ezt próbálja kilobbizni Szamarasz. Szerdán az euróövezeti pénzügyminiszterek csoportját irányító Jean-Claude Junckerrel tárgyal, pénteken és szombaton pedig a két „nagyágyúval”, Angela Merkel német kancellárral és Francois Hollande francia elnökkel.
Igazságot tenni rendkívül nehéz, mivel mindkét oldal érvei meggyőzők. Nemcsak görög, hanem külföldi politikusok és szakértők is régóta figyelmeztetnek: az EU-IMF páros által követelt megszorítások olyan mély recesszióba taszítják a dél-európai tagállam gazdaságát, hogy abból kilábalni és az adósságokat visszafizetni szinte képtelenség. A görög gazdaság már ötödik éve csak zsugorodik, az idei hanyatlást hétszázalékosra jósolják. A munkanélküliség túllépte a 23 százalékot, a fiatalok körében ennél is magasabb.
Feneketlen kútnak tartja viszont jó néhány uniós vezető (élükön a németekkel) Görögországot, ahol a hatalmas pénzügyi támogatások ellenére sem látszanak a javulás jelei, sőt már egy harmadik mentőcsomagot is sokan szükségesnek látnak. Kijózanító Merkel szóvivőjének, Steffen Seibertnek a nyilatkozata, miszerint a kancellár „természetesen meghallgatja, amit Szamarasz úr mondani szeretne a görögországi helyzetről”, de a német kormány továbbra is a görögök kötelezettségeit felsoroló EU/ IMF-megállapodást tekinti kiindulópontnak.
Ennél is egyértelműbben fogalmazott Philipp Rösler alkancellár-gazdasági miniszter, aki Görögország kilépését az euróövezetből „kezelhető” megoldásnak nevezte; hasonlóan vélekedett korábban Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő-pénzügyminiszter is. Nem akármilyen házi feladat áll az athéni kormánykoalíció előtt (benne Antonisz Szamarasz pártjával, a konzervatív Új Demokráciával, a szocialista Paszokkal és a Demokratikus Baloldallal). 11,5 milliárd eurónyi költségcsökkentést kellene felmutatnia a trojka néven elhíresült hitelezőknek (Európai Bizottság, Európai Központi Bank, Nemzetközi Valutaalap – IMF), majd ezeket a lefaragásokat 2013-ban és 2014-ben végre is hajtania.
Szamarasz ezt a határidőt igyekszik most kitolni 2016-ig – csakhogy a halasztás további 20-40 milliárd euróval megfejelné az Athénnak nyújtandó segítséget, márpedig több pénzt adni senki sem akar. Milyen intézkedéseket tud felmutatni a görög kormány a nadrágszíjmeghúzás címszó alatt? Ennek részleteit az utolsó pillanatig egyezteti Szamarasz a koalíciós partnerekkel, mielőtt belevágna az e heti, összeurópai alkudozásba. Más kérdés, hogy az EU kormányfői és pénzügyminiszterei inkább a trojka szakértőinek hisznek: ők szeptember elején térnek vissza Athénba. Az ő jelentésük (szeptember végén) mindent felülírhat.
