Sortűz a tiltakozó bányászokra
A beavatkozás jogosságát vizsgálják, mindenesetre a 45 milliós Dél-Afrika rendőrfőnöke védelmébe vette kollégáit, miközben megfigyelők és egyes politikusok védhetetlen brutalitásról beszéltek. – A fegyveres csoport rárontott a rendőrökre, lövéseket adott le, és veszélyes fegyverekkel hadonászott –mondta Riah Phiyega rendőrfőnöknő. Helyzetleírása szerint Rustenburgban ötszáz rendfenntartó nézett farkasszemet több ezer, botokkal, lándzsákkal és bozótvágó késekkel is felszerelkezett, dühödt bányásszal. Mint mondta, embereinek nem volt más választásuk, mint hogy éleslőszerrel védjék meg magukat.
Az események egy szemtanúja, Molaole Monthso, a Sapa dél-afrikai hírügynökség munkatársa a BBC-nek elmondta: a rendőrök először vízágyúkat, könnygázt és kábítógránátot is bevetettek, hogy feloszlassák a tömeget. – Egyszer csak a lökdösődésben (mi 800 méterre voltunk a helyszíntől) lövéseket hallottunk, körülbelül két percen át – tette hozzá. Ezután holttestek borították a helyszínt. – Függetlenül attól, hogy mit mond a rendőrség a provokációról, nincs lehetséges igazolása annak, hogy fegyverrel lőjenek a tömegbe – mondta Frans Cronje, a Faji Kapcsolatok Dél-afrikai Intézetének helyettes vezetője a Twitter mikroblogon.
Intézete az 1960-as, sharpeville-i mészárláshoz hasonlította a történteket; akkor az apartheidrendszer rendőrsége nyitott tüzet fekete tiltakozókra, több mint félszáz embert megölve. Pénteken Helen Zille, az ellenzéki Demokratikus Szövetség feje is mészárlást emlegetett. Jacob Zuma államfő, megszakítva mozambiki útját, a helyszínre sietett, és első nyilatkozataiban igyekezett csillapítani a kedélyeket. Erre szükség is volt: a ledöbbent országban vérfürdőről és „bányamészárlásról” cikkeztek a pénteki újságok. – A demokratikus berendezkedésünk biztosít teret annak, hogy az érintettek bármely nézeteltérést párbeszéddel, törvénysértés vagy erőszak nélkül oldjanak meg – jelentette ki Zuma, utasítást adva rá, hogy a karhatalom állítsa vissza a rendet, s számoltassák el a felelősöket.
Az elnök később egy közleményben bejelentette, kivizsgálják az ügyet. Zuma szerint a nehezen kiharcolt demokrácia sarokköve, hogy bárki békésen tüntethessen. A történtek alkalmat adnak arra, hogy egy nemzetként gyászoljanak, és belekezdjenek az újjáépítésbe.
Dél-Afrika a világ vezető platinakitermelője; a fémet főleg katalizátorként, valamint az ékszergyártásban használják fel. A szóban forgó bányát a londoni székhelyű Lonmin, a világ harmadik legjelentősebb kitermelője működtette, és már korábban is nehézségekkel szembesült Dél-Afrikában. Tavaly mintegy kilencezer dolgozót bocsátottak el egy munkabeszüntetést követően, és most is sztrájkokkal kell szembesülniük, miközben kitermelőegységeket zártak be. A platina világpiaci ára kedvezőtlenül alakult; most ellenben több százalékpontot emelkedett az események hírére, miközben a Lonmin 15 százalékot vesztett piaci értékéből az elmúlt hét zavargásai során.
A mostani tiltakozások hátterében egy militáns szakszervezet, az AMCU felemelkedése és helykövetelése áll; ez a szervezet túlságosan elnézőnek tartja a munkaadók iránt a hagyományos bányászszakszervezetet, a kormányzó Afrikai Nemzeti Kongresszushoz közel álló NUM-et. A bányászok 4-5 ezer randot, azaz mintegy 120 ezer forintnak megfelelő összeget keresnek havonta; ennek csaknem a háromszorosát követelik. – Rendkívüli, nemcsak 1994, azaz az apartheid vége, hanem 1989 óta példátlan eseményről van szó. Hihetetlen nagy feszültség halmozódott fel Dél-Afrikában, a legkisebb szikra is elég a robbanáshoz – értékelte lapunknak a fejleményeket Búr Gábor Afrika-szakértő.
Az ELTE docense emlékeztetett: az indulatok már az elmúlt napokban is erőszakba torkolltak, csak az erről szóló hírek akkor még nem érte el a nemzetközi sajtó ingerküszöbét. Két rendőrt is bozótvágó késsel daraboltak fel tüntetők, és a karhatalom most bosszúra is készülhetett. – 1994 után óriási várakozások jellemezték az országot. A fehér tulajdonosokhoz felzárkózott egy éppúgy a javakban dúskáló fekete tulajdonosi osztály. Ám a társadalom óriási többségének nem jutott a jólétből, csalatkozni volt kénytelen – mondta Búr.
