Legalábbis addig, amíg csak „mély sajnálatát” akarja kifejezni Tokiónak a Koreai-félszigeten játszott gyarmati szerepéért, és amíg nem „szívből kér bocsánatot a függetlenségi harcban meghaltakért.” Li, akinek ötéves államfői mandátuma februárban lejár, és nem választható újra, még elnöksége elején, Japánban tett látogatása idején hívta meg az uralkodói párt szöuli vizitre. Szerdán, a nyilatkozat másnapján Noda Josihiko japán kormányfő és külügyminisztere, Gemba Koicsiro is „rendkívül sajnálatosnak” nevezte Li nyilatkozatát; utóbbi a Bloomberg jelentése szerint arra hívott fel, hogy a két ország „higgadtan” rendezze nézeteltéréseit.

Ilyenből márpedig több is van, és augusztus 15-e szokásos napja a feszültség kiéleződésének. Miközben mindkét ország vezetői részt vettek a második világháborús japán fegyverletétel 67. évfordulójához kapcsolódó megemlékezéseken (és Noda is elismerte a „hatalmas kárt és szenvedést”, amit országa okozott), vezető japán politikusok – a közlekedési miniszter és a közbiztonsági bizottság kabinettagnak számító elnöke – ellátogattak, mint arra számítani is lehetett, a Jaszukuni-szentélybe. Ez tizennégy, a szövetséges hatalmak által elítélt háborús bűnösnek is emléket állít. Tulajdonképpen már-már Noda részéről számít önmérsékletnek, hogy nem ment oda: a miniszterelnök tavaly ugyanilyenkor kijelentette, nem tekinti az elítélteket háborús bűnösöknek, korábban pedig támogatásáról biztosította egyik elődjét, Koizumi Dzsunicsirót, amiért vizitelt a szentélyben. Most viszont nem támogatta minisztereinek útját.

– Az idei nyilatkozatok kétségkívül sokkal erőteljesebbek voltak a korábbiaknál – mondta a Népszabadságnak Csoma Mózes. Az ELTE Korea-tanszékének helyettes vezetője emlékeztetett, hogy – mint arról lapunk is beszámolt – az indulatok felkorbácsolásához hozzájárult Li minapi látogatása a két ország között vitatott, koreaiul Dokdónak, japánul Takesimának nevezett sziklaszirten. A térség hovatartozása nem csak elvi kérdés: halászati és szénhidrogén-lelőhelyek szempontjából is jelentősége van a tengeri régiónak. – A japánellenes érzelmek a második világháború óta búvópatakként vannak jelen a koreaiakban, de másképp délen, mint északon – magyarázta a Korea-szakértő, hozzátéve: Észak-Koreában, szovjet segítséggel, gyorsan rendezték a kollaboránskérdést. Viszont a Koreai Köztársaságban az 1980-as évekig fel sem merült ez, miközben a koreaiak politikai hovatartozástól függetlenül történelmük mélypontjának tekinthetik az 1910-től datálható japán uralom időszakát. – A három alapkonfliktus a két állam között a következő. Egyrészt a tenger elnevezése: Szöulban Keleti-tengerként, Tokió ban viszont Japán-tengerként emlegetik a vizeket, ahol egyébként a második konfliktusforrás, Dokdo/Takesima is található. A harmadik pedig a Japánba hurcolt kényszerprostituáltak kérdése, akik között egyébként nemcsak koreaiak, hanem tajvaniak és Fülöpszigetekiek is voltak. Amikor a világháború vége után húsz évvel a két ország felvette a diplomáciai kapcsolatot, a szexrabszolgák után Japán jóvátételt fi zetett Dél-Koreának, amit azonban a gazdaság fellendítésére fordítottak. Egyéni kárpótlásra nem került sor – mondta Csoma Mózes.

Elemzők általában úgy vélik, a belpolitika fűti az indulatokat. Li nemcsak saját renoméjának helyreállításán dolgozik elnöksége vége felé közeledve, de saját konzervatívjai, a Szaenuri Párt uralmát is biztosítani kívánja 2013-tól kezdődően. Japánban pedig Noda néz heteken belül újraválasztás elé a Demokrata Párt élén.

Nevető harmadikja lehetne a délkoreai–japán feszültségnek Kína – állítják megfigyelők –, ám szerdán Peking csak elszenvedője volt a 67. évfordulónak. A kínai külügy tiltakozását fejezte ki annak nyomán, hogy a japán parti őrség őrizetbe vett öt kínai –hongkongi, makaói, illetve a népi Kínából származó – aktivistát a Kelet-kínai-tengeren, történetesen e két állam között vitatott szigeteken.

A második világháborús japán császári hadsereg egyenruháját viselő férfiak a tokiói Jaszukuni-szentélynél. Mindenki másképp emlékszik a múltra