Épül a nők városa
Állítólag már jövőre elkészül az a város, ahol kizárólag nők dolgozhatnak majd, és amely csak női vállalkozókat fogad. A Hofuf körzetében kialakított új ipartelepülés csak az első lépés lenne. Ha beválik, a jövőben további „nővárosok” létesülnének. Többen máris bírálják a tervet: ha kudarcba fullad, azt mondják majd, a nők nem képesek rendes munkát végezni. Siker esetén viszont elszaporodhatnak a nőknek tervezett iparközpontok, s ez az eddiginél is nagyobb szegregációhoz vezetne. Bár az utóbbi időben egyre több cégnél dolgoznak együtt a két nem képviselői, az ilyen munkahelyek száma még mindig elenyésző a sivatagi monarchiában. Szaúd-Arábia ultrakonzervatív és patriarchális társadalmában a nők helye alapvetően otthon van, és mindenhez egy úgynevezett gyám engedélyét kell kérniük: ez lehet az apa, a férj, de akár a nő fia is. Neki kell beleegyeznie, hogy a nő tanulhasson, férjhez mehessen, elválhasson, és természetesen neki kell jóváhagynia a munkavállalást és magát a munkahelyet is.
A női munkaerőre nemcsak szükség lenne, de „alapanyag” is van. A nők között vannak magasan képzettek, az egyetemi hallgatók hatvan százaléka például nő. Igaz, ők főleg bölcsészetet és egészségüggyel kapcsolatos dolgokat tanulnak. Ám a diploma megszerzése után nemigen jutnak álláshoz, így főleg a közszolgálatban tudnak elhelyezkedni.
A szaúd-arábiai foglalkoztatottaknak csupán 15 százaléka nő, ez az arány a legalacsonyabb ebben a térségben (Kuvaitban például ennek közel a háromszorosa). A saria, az iszlám törvénykezés ugyan nem tiltaná a munkát, de sok kis- és középvállalkozás nem tudja kialakítani a megfelelő munkakörülményeket: vagyis azt, hogy a férfiakat és a nőket elkülönítsék egymástól.
Nagy problémát jelent már az is, hogy a női munkavállalók eljussanak a munkahelyre. A tömegközlekedés korlátozott, az autóvezetés viszont –egyedül itt a világon – tiltott. Ugyan nincs rá törvény, a hagyomány és a szokások miatt sem szaúdi, sem külföldi nő nem vezethet az országban. Tavaly egy nőt tíz korbácsütésre ítéltek, amiért a volán mögé mert ülni. A reformerként is emlegetett Abdullah király végül megkegyelmezett neki, de a hagyományokon ez sem változtatott.
A World Economic Forum 2011-es, nők és férfiak közti egyenlőséget vizsgáló jelentése szerint 135 országból Szaúd-Arábia a 131. helyen áll, és még rontott is a korábbi évekhez képest. Pedig a szaúdi kormány több mindennel is próbálkozott. Elsőként a fehérneműüzletekben, majd nemrég a kiegészítőket, parfümöket áruló boltokban is felváltották a nők a férfi eladókat. Azt tervezik, hogy év végére minden abaját, a nőket tetőtől talpig fedő ruhadarabot áruló üzletben női kiszolgáló segíti a vevőket. Ezekkel a lépésekkel a kormány állítólag harmincezer nőt juttatott munkához. Abdullah király további engedményekkel is kecsegtette a nőket. Tavaly bejelentette, szavazhatnak majd a 2015-ben esedékes választásokon, és ők is bejuthatnak majd a parlament szerepét betöltő Súra Tanácsba.
Mint a legtöbb karrierlehetőség, a sport sem nyitott a „gyengébbik nem” felé. Nagy bajban volt a szaúdi olimpiai bizottság,mikor ki kellett választani, kik legyenek első női sportolóik az olimpián. Nem véletlen, hogy a középtávfutó Sarah Attarra esett a választás. Az atléta az Egyesült Államokban nőtt föl, és jelenleg is ott tanul. A másik sportolót családi háttere segítette: Wojdan Shaherkani cselgáncsozó édesapja edző és bíró. Ő volt a mestere a lányának is, aki még csak két éve gyakorolja a harcművészetet, és csupán kék öves.
Szaúd-Arábiát elkerülte a nőjogokat is valamelyest előmozdító arab tavasz. Úgy tűnik, itt a gazdasági fejlődés iránti vágy lesz erősebb. Ugyan a nők számára felhúzott városok nagymértékű szegregációt jelentenek, pártolói szerint legalább lehetővé tennék a szaúdi nők számára a minimális saját jövedelmet és a viszonylagos pénzügyi függetlenséget.
