Robin Hood Andalúziában
Az akció arra mindenképpen jó volt, hogy megkezdődjön a vita: van- e ma éhezés és szegénység Spanyolországban, ahol a 24 százalékos munkanélküliség mellett a statisztikák 200 ezer olyan családot tartanak nyilván, amelynek immár semmilyen jövedelme nincs? Sánchez Gordillo az andalúz adatokat sorolja: a munkanélküliség 34 százalék, hárommillió a szegény, és a Caritas adatai szerint 350 ezer család alultáplált. „Nem a tengerpartról kell üzengetni az embereknek, hogy bírják ki a nehézségeket, hanem oda kell menni hozzájuk, és segíteni kell nekik” – üzent az ősz szakállú osztályharcos a nyári vakációjukat töltő spanyol politikusoknak, különösen a kormányzó Néppárt tagjainak, akik szerinte „kiárusítják az országot a német bankoknak”.
Az élelmiszert az éhező spanyol családoknak szánta – mondta, és bár a segélyszervezetek visszautasították az adományokat, viszont néhány sevillai hajléktalan család hálásan fogadta a váratlan szerencsét.
Szó, ami szó, Sánchez Gordillo szereti „odatenni magát”. Az élelmiszerboltok elleni akció előtt egy a hadsereg tulajdonában levő földbirtokot szállt meg ötven társával, hogy földet osszon a nincsteleneknek. Innen pénteken ebrudalta ki a rendőrség a sajtó teljes kizárásával, nehogy ebből is médiaesemény legyen. Letartóztatni nem lehet, mert az andalúz parlament tagja az exkommunista Egyesült Baloldal színeiben. Ez a párt egyébként a szocia listákkal koalícióban kormányoz Andalúziában. Ez azonban nem zavarja Sánchez Gordillót, aki lelkesen láncolja magát a parlament ajtajához vagy vesz blokád alá autópályákat, repülőtereket – írta róla pikírten az amúgy baloldali El País.
Polgármesteri tevékenysége egyébként még a The New York Times figyelmét is magára vonta. Három évvel ezelőtt hosszú riportot szenteltek Marinaledának, ahol nincs munkanélküliség, nincs rendőrség, van viszont mindenkinek munkalehetőség, megélhetés és fedél a feje fölött. Mostanság sokan irigylik az itt lakókat, bár a kísérlet áráról azért megoszlanak a vélemények. A településen és környékén – egy egykori herceg földbirtokán, amit az andalúz kormány többszöri földfoglalás után végül a helyieknek adott – termelőszövetkezet működik, ahol mindenkinek jut munka: az emberek egységesen 1200 eurót keresnek. Olívabogyót és zöldségeket szednek egy szerű, kétkezi munkával. Együtt építik fel egymás házait is, igaz, azok köztulajdonban maradnak, eladni nem lehet őket, viszont jelzáloghitel sem gyötri őket. Havi 15 eurót kell mindössze fizetni a három hálószobás, kertes házakért. Épült uszoda és új iskola is, ahol mindössze havi 12 eurót kell fizetni a közétkeztetésért. Hogy ki fizeti valójában a cechet? Jórészt az andalúz kormány, amellyel Sánchez Gordillo mindig is jó kapcsolatokat ápolt. Az amerikai lap talált ellendrukkereket is, akik szerint a polgármester valójában az egyetlen nagy földesúr errefelé, aki nem tűr ellentmondást, hetente egy órán keresztül olvassa fel a verseit a helyi televízióban, és ahelyett, hogy a fejlett ipar és szolgáltatás alapjait építené ki a településen, a fejletlen mezőgazdasági termelést erőlteti.
Sánchez Gordillo most egyre népszerűbb Spanyolországban. – A kapitalizmus a korrupció melegágya –nyilatkozta még évekkel ezelőtt az El Paísnak jókora Che Guevara-képpel díszített irodájában. Akkor még nyoma sem volt a nagy andalúz korrupciós botrányoknak vagy a királyi családot is megrengető (a király vejét érintő) Urdangarín-botránynak. Ő nem kér a kapitalizmusból, mondta, helyette olyan rendszert szeretne, amely nem profitot termel, hanem egyszerűen elosztja a javakat. Persze ha van, aki megtermeli azokat.
