Lelakatolták a közszolgák telefonálását
Pedig az igazi „feketeleves” csak most jön majd, Mario Monti miniszterelnök második megszorítócsomagjának részeként. Az olasz képviselőház által kedden sürgősséggel tárgyalt és elfogadott törvényjavaslat nem a legkellemesebb poggyásszal küldi vakációra az olaszokat.
Az idei költségvetési kiadásokat további 4,5 milliárd euróval csökkentő terv a tavaly decemberben elfogadott 10,5 milliárd eurós megszorítócsomagot „fejeli meg”, s a közegészségügyi kiadások lefaragása mellett a közalkalmazottak létszámának jelentős csökkentését irányozza elő. A vezető beosztású közalkalmazottak számát húsz százalékkal, az „egyszerű” alkalmazottak létszámát pedig tíz százalékkal tervezik csökkenteni. A Monti-csomag a létszámcsökkentés mellett az olasz regionális és tartományi önkormányzatok számának a mérséklését is tervbe vette.
A kiadáscsökkentési csomag 2014-ig 26 milliárd euró megtakarítást irányoz elő csupán a közszférában. Az idei 4,5 milliárd euró után jövőre 10,5 milliárd eurót, 2014-ben pedig újabb 11 milliárdot vonnak el a közszférából. Hogy mindezt milyen módszerrel éri el Monti kormánya, azt az egyik római lap leláncolt mobiltelefonnal szemléltette. A terv részeként ugyanis elrendelték, hogy az olasz közalkalmazottak csak városi telefonszámot hívhatnak munkahelyi készülékükről.
A római közigazgatási minisztérium jó példával járt elöl, s elsőként tette lehetetlenné, hogy 180 közalkalmazottja távolsági vagy mobilszámot tárcsázzon hivatali telefonjáról. Itáliában külön kormánybiztos dolgozik azon, hogy az évből hátralévő bő négy hónap alatt több mint négymilliárd euróval csökkentsék a kiadásokat. Első lépésben 25 ezerrel mérséklik a minisztériumi hivatalnokok számát. Nincs még egy ország Európá ban, amely itáliai méretű közalkalmazotti létszámot tudna felmutatni. Száz év alatt ötvenezerről csaknem hárommillióra nőtt az olasz közalkalmazottak száma, ráadásul jobban fizetik őket, mint európai kollégáikat.
Monti most ennek a dőzsölésnek akar véget vetni. Terve – a Kárpát-medencéből nézve – igazán humánusnak tetszik. Csak azokat küldenék el, akik betöltötték a nyugdíjkorhatárt, de legalább megvan a 40 éves munkaviszonyuk. Ez utóbbiak két éven át fizetésük 80 százalékát kapnák. A szigor része, hogy a végkielégítést az eddigi egy összeg helyett a jövőben részletekben fizetik ki.
A római képviselőházban többségben lévő jobboldali Szabadság Népe (Pdl), Berlusconi pártja megszavazta ugyan Monti újabb takarékossági csomagját, de a jövő évi választások előtt igyekszik kifarolni a megszorítások politikai felelőssége alól. Olyannyira, hogy Berlusconi látványosan megharagudott Montira, amiért utódja egy interjúban azt mondta a The Wall StreetJournal újságírójának: „Ha a régi kormány marad hatalmon, Olaszország menthetetlenül Görögország sorsára jut.” A válasz nem sokat késett a Pdl pártszékházából: „Berlusconi beleegyezése nélkül Monti sohasem ülhetett volna be a miniszterelnöki székbe. Kéretik szerényebben nyilatkozni.”
Újabb francia recesszió fenyeget
Spanyolország és Olaszország után recesszióba süllyedhet a francia gazdaság is, méghozzá három éven belül másodszor. Már a nyár elején látni lehetett, hogy Franciaországban gyakorlatilag megállt a gazdasági növekedés. Az euróövezet második legnagyobb gazdaságában a vállalatok beruházásai 1,3 százalékkal csökkentek a megelőző időszakhoz képest, és a háztartások fogyasztása is csak 0,2 százalékkal nőtt. A kormány idén 0,7 százalékos gazdasági növekedést várt, de ennek a legfrissebb statisztikai jelentés ismeretében alighanem búcsút lehet inteni. A párizsi jegybank bejelentette, hogy a francia gazdaság a második negyedévben 0,1 százalékkal zsugorodott az előző negyedévhez képest.
Párizs 2010-ben és 2011-ben még 1,7-1,7 százalékos növekedést produkált, s már mindenki a válságból való kilábalásról beszélt, de az öröm korainak bizonyult. Szakértők szerint a csökkenés a megszorító intézkedések növekedéskioltó hatása mellett a francia export gyengélkedésére vezethető vissza. Francia gazdasági szakértők a fenyegető recessziót a dél-európai államok gazdasági válságának hatásaként értelmezik, de újra és újra felmerül a gazdaság versenyképességének gyengesége is. A francia alkotmánybíróság is fejfájást okozhat Francois Hollande elnöknek: a testület ugyanis éppen most tárgyalja, hogy a fiskális paktum miatt szükséges-e megváltoztatni a francia alkotmányt. (Munkatársunktól)
