„Nem a bosszú vezérelt”
Mindig Cristina-Taylor Greenre gondolt, arra a mindössze kilencéves kislányra, akit Loughner halálra sebzett, amikor elkezdett tüzelni egy bevásárlóközpontban rendezett kampánygyűlés résztvevőire. Az alku a szövetségi ügyészek és Loughner védői közötti, több hónapos jogi csatározások eredménye. A vita elsősorban arról folyt, hogy a hat embert megölő, tizenhármat pedig megsebesítő tucsoni lövöldöző épelméjű és beszámítható-e. Eközben a pszichiátriai kezelés alá vont, szörnyű tette elkövetésekor is súlyos mentális zavarokkal küszködő Loughner megértette, hogy mit cselekedett, amikor tüzelni kezdett a parkolóban.
Azzal pedig, hogy a tucsoni szövetségi bíróság előtt elismerte bűnösségét, elkerülte az Arizona államban alkalmazott halálos injekciót. Az alku részeként a vád ugyanis várhatóan nem fogja halálbüntetés kiszabását indítványozni. Minden jel szerint a most huszonhárom éves munkanélküli élete végéig börtönlakó lesz, ha a november közepén esedékes ítélethirdetéskor a feltételes szabadlábra helyezést kizáró, tényleges életfogytiglani szabadságvesztést fog kapni – ahogy azt az amerikai lapokban idézett jogi szakértők jósolják.
A 2011. január 8-i lövöldözésben Loughner súlyosan megsebesítette Gabrielle Giffordsot is, azt a demokrata párti kongresszusi képviselőt, aki választói gyűlést rendezett a bevásárlóközpont parkolójában, s akit fejbe akart lőni. Giffords csak hosszas kezelés után nyerte vissza beszéd- és írásképességét. Állapota nem tette lehetővé, hogy visszatérjen a politikába, s így idén januárban le is mondott mandátumáról. A mostani tárgyalásra sem jött el, de ott volt utódja és választókörzetének korábbi igazgatója, Ron Barber. – Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék a hat halálos áldozatra – idézte az AP a 67 éves politikust, akit Loughner lövései a combján és az arcán sebesítettek meg.
A tucsoni peralku után az áldozatok családtagjai és hozzátartozói a lőfegyvertartás törvényi feltételeinek további szigorítását sürgették. Az angolul gun controlnak nevezett téma egyre komolyabb kampánytémává válik az amerikai elnökválasztási küzdelemben. A coloradói Aurorában júliusban tizenkét, majd a minap a wisconsini Oak Creekben hat halálos áldozatot követelő fegyveres ámokfutás nyomán egyre többen sürgetik, hogy még szigorúbban ellenőrizzék a fegyvert legálisan vásárlókat. A tucsoni vádalku azért is érdekes, mert az ügyészség kezdetben a halálos büntetés kiszabását tekintette céljának. A védelem viszont az első perctől kezdve azt hangoztatta, Loughner súlyos mentális állapota nem teszi lehetővé, hogy bíróság elé álljon.
Mielőtt a börtönben elkezdték volna pszichiátriai kezelését, a középiskolából is kimaradt férfi „teljes csődnek” nevezte önmagát, mivel arra sem volt képes, hogy végezzen Giffordsszal. A gyógyszeres kezelés hatására azonban fokozatosan szembesült tettével, s különösen a kilencéves kislány halála miatt kezdett bűntudatot érezni – idézte a The Los Angeles Times az egyik kezelőorvost. Christina Pietz börtönpszichológus zavarodott elméjű, a családjától, barátaitól és a világtól elszigetelődött emberként jellemezte a vádlottat.
Randy Gardner – akit a lábán sebesítettek meg a Loughner fegyveréből leadott lövések – a vádalku után azt fejtegette: mi lett volna, ha az elkövető idejében megkapja a Pietz doktornő és társai által az előzetesben megadott segítséget? A mentális terápiával foglalkozó Gardner a USA Today tudósítása szerint azt mondta, hogy pályafutása során Loughnernél ezerszer rosszabb esetekkel találkozott. A vádalku során egyébként megkérdezték a merényletben megsebesülteket is, hogy mit gondolnak egy esetleges halálos ítéletről. Gardner szerint minden érintett azonosan gondolkodott. Nem azért mentek bíróságra, hogy bosszút álljanak.