Moszkva és London viszonya sosem volt felhőtlen. Putyin hatalomra kerülése után a politikai kapcsolatban főleg a szigetországba menekült kegyvesztett orosz politikusok befogadása okozott feszültséget. Elsősorban Borisz Berezovszkij oligarcha, aki nemcsak a Jelcinéra erős embere volt, de sokak szerint szerepet játszott Putyin hatalomra juttatásában is.

David Cameron (jobbra) a Downing Street 10.-ben üdvözli Vlagyimir Putyint

No meg Ahmed Zakajev, az 1990-es évek szeparatista csecsen kormányának kvázi külügyminisztere londoni menedéke volt szálka Moszkva szemében. 2006 nyarán a G8-ak szentpétervári találkozóján Putyin – a Zakajevnek nyújtott brit védelem miatt – a terrorizmus támogatásával vádolta meg Londont. (Nagy-Britanniától több mint húsz orosz állampolgár kiadatását várja Moszkva, eddig egyre sem került sor.) Novemberben aztán jött Alekszandr Litvinyenko, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat egykori tisztjének londoni meggyilkolása. A polóniumos mérgezést a britek szerint Andrej Lugovoj követte el, akit azonban Moszkva nem adott ki. A kapcsolatot ezután brit diplomaták kiutasításával színesített moszkvai kémügyek és a Bri tish Council orosz irodáinak bezáratása tette még feszültebbé. Igaz, az orosz oligarchák mégis otthon érzik magukat Londonban, elég a Chelsea-t birtokló Borisz Abramovicsra vagy az Arsenalt megvásárló Aliser Uszmanovra utalni.

Bár a BP-konszern stabilitását főként épp oroszországi kőolajkészletei adják, a kereskedelmi kapcsolatok mégis visszafogottak. (Orosz sértődéshez vezetett az is, hogy a Gazprom angliai bevásárlását megfúrta London, amikor nem járult hozzá a Centrica brit gázszolgáltató orosz kézbe adásához.) A két ország éves áruforgalma csupán 21 milliárd dollár, szemben az orosz–német reláció 72 milliárdjával. Putyin a Cameronnal való találkozó után optimistán nyilatkozott: szerinte pár éven belül az áruforgalom eléri az 50 milliárd dollárt, és szorosabb lesz az orosz–brit energetikai együttműködés is.