Menekültszálló a lepusztult bordélyban
– A menekültstátuszt kérelmezők közül sokan lepusztult tömegszállásokon, életveszélyes lakásokban élnek. A hatóságoknak arról is gondoskodniuk kellene, hogy az érintettek munkát is vállalhassanak – áll a felhívásban, amelynek aláírói a menekülteknek járó napi 17 eurós ellátás 19 euróra való felemelését is követelik.
Az SOS Mitmensch felhívása a 19 eurós napidíjjal kapcsolatban már célba is ért. Johanna Mikl-Leitner osztrák belügyminiszter közölte, januárig visszamenőleges hatállyal emelni fogja az összeget. A fejkvótát azok kapják, akik szállást biztosítanak a menekülteknek, panzióikban, vendégfogadóikban helyezik el őket.
Egy 2004-es egyezség értelmében a menekültkérelmek elbírálása állami feladat, a kérelmezők elszállásolása, ellátása viszont kizárólag a tartományok kötelessége.
A Der Standard című osztrák napilap az elmúlt napokban elrettentő beszámolókat tett közzé burgenlandi és karintiai menekültszállásokról. Burgenlandban a legborzasztóbb szállás egy egykori bordély Sieggrabenben, ahol lyukas háztető alá, kilógó elektromos vezetékek és penészes falak közé helyezték el a menekülteket.
A gyakran több hónapos (vagy akár többéves) kálváriát maguk mögött tudó férfiakat és nőket bűnözőként kezelték, az alkalmazottak rendszeresen terrorizálták őket. – Aki öt percet késik az ebédről, az nem kap enni.
A villanyt nappal kikapcsolják, a WC-papírt darabonként osztogatják, a látogatókat pedig csak az utcán fogadhatjuk – számolt be az egyik menekült. A botrányos körülmények miatt a sieggrabeni menekültotthont nemrégiben bezárták. Az újsághoz csempészett fotók hasonló szörnyűségeket tárnak fel a karintiai Wernbergből. Ott a kisgyermekes családok nem csupán megaláztatásoknak vannak kitéve, de veszélyben forog az egészségük is, a falakból kilógó villanyvezetékek bárhol tüzet okozhatnak.
Elrettentő a helyzet a szintén karintiai Saualmban is, ahol a közrendre állítólag veszélyes kérelmezőket helyezik el. (A saualmi szállás ötlete még a korábbi karintiai tartományi kormányfő, a néhai Jörg Haider fejéből pattant ki.) A festői környezetben, 1200 méter magasan levő Saualmba sem lehet csak úgy bejutni. A korábban ott dolgozó szakácsok és a személyzet más tagjai számoltak be arról, hogy az elszállásoltak alig kapnak enni, nincs se fűtés, se orvosi ellátás. A jelenlegi tartományi kormányfő, Gerhard Dörfler a bírálatokat azzal utasítja vissza, hogy a menekülteknek sehol sem jár ötcsillagos ellátás. Burgenlandban és Karintiában emberi jogi szervezetek próbálják ellenőrizni a szállástulajdonosokat, akik azonban nem engedik őket a menekültek közelébe. A karintiai tartományi menekültügyi illetékesről pedig kiderült, hogy négy éve „nem jutott ideje” a szálláshelyek ellenőrzésére.
Ausztria népszerűségét egyelőre nem csökkentették a horrortörténetek. Az országban csaknem 19 ezer menekültet tartanak nyilván, 2012 első hat hónapjában pedig több mint 7300 kérelmet nyújtottak be. Ez jó 26 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A legtöbben, csaknem kétezren Afganisztánból érkeztek, a második helyen az oroszok (főleg csecsenek), a harmadikon a pakisztániak állnak, de egyre több a szíriai is. A menekültek 75 százaléka férfi. A kérvények 22 százalékát ítélték meg az osztrák hatóságok kedvezően, de ez a mutató nyolcvanszázalékos a szíreknél, hetvenszázalékos az irániaknál, és több mint hatvanszázalékos a Szomáliából érkezőknél.
Elvben minden tartománynak azonos számú menekültet kellene elhelyeznie, de mert a tartományok gyakran nem teljesítik a kvótát, a menekültek hosszú hónapokon át a túlzsúfolt traiskircheni és thalhami központi táborokban kénytelenek várakozni. Mikl-Leitner belügyminiszter azt javasolta, hogy az osztrák hadseregtől átvennék a fölöslegesnek minősített laktanyákat, s ezekben helyeznék el a hazájukat elhagyni kényszerülőket. A kaszárnyák megnyitásának ötletét sokan bírálják, Mikl-Leitner szerint azonban ez elterjedt megoldás Európában, például Magyarországon.
– Amúgy is szükség van szálláshelyekre, főleg Szíriából kell tömegesen érkező menekültekre számítani – hangoztatta a néppárti politikus.
A bécsi Volkstheater eközben folyamatosan műsorán tartja a Die Reise (Az utazás) című dokumentumjátékot, amelyben harminc egykori menekült meséli el, hogyan hagyta ott hazáját, milyen megpróbáltatások árán sikerült, ha sikerült, letelepednie Ausztriában.
