A Yahoo! élén a pocak sem akadály
Az egyébként is heves vitának Marissa Mayer kinevezése adott újabb lendületet: a Google 37 éves „sztárját” júliusban halászta el a Yahoo!, méghozzá vezérigazgatónak. Az új munkahelyének bejelentésével egy napon közölte azt is, hogy októberre várja első gyermekét. Azonnal a címlapokra került, hiszen ekkora vállalatnál a női vezérigazgató is ritkaság, úgy meg főleg, hogy épp hat hónapos terhesen kapja meg a munkát.
Mayer elmondta, hogy a Yahoo! igazgatótanácsát egyáltalán nem érdekelte, hogy gyermeket vár, és hogy csak két hét szülési szabadságot akar kivenni, és aközben is elérhető lesz a munkatársaknak. Ez utóbbiért sok kritikát kapott. Felért a ranglétra tetejére, áttörte a szimbolikus üvegplafont, ám nem biztos, hogy jó példakép lesz a dolgozó nők számára, akik most úgy érezhetik, ők sem mehetnek hosszabb szülési szabadságra. Azért, mert kismamaként lett vezérigazgató, még nem biztos, hogy azt jelenti: a nők immár egyenlő elbánásban részesülnek a férfi akkal.
– Az a tény, hogy egyáltalán beszélünk a terhességéről, azt jelenti, hogy még nem értünk az út végére – nyilatkozta a Time magazinnak Kim Polese, a Szilícium-völgy kevés női vezetőinek egyike. Valóban: a legnagyobb amerikai vállalatok, az úgynevezett Fortune 500 csupán négy százalékát, azaz húsz céget vezet nő. Különösen rossz a helyzet a Wall Streeten, a pénzügyi világ központjában.
Egy minapi The New York Times-cikk szerint a pénzügyi szektor alkalmazottainak több mint fele nő, ám a vezetőknek csupán három százaléka. A Wall Streettel azonosított törtető, kockázatkereső, macsó kultúrába ugyanis még mindig nem férnek bele a nők.
Az amerikai napilap szerint épp ezért nem meglepő, hogy a női vállalatvezetőkből Kaliforniában, elsősorban a Szilícium-völgyben vannak egyre többen, ezek a cégek ugyanis nyitottabban viszonyulnak a rugalmas munkaidőhöz és a női alkalmazottakhoz. Pedig anyagilag jól is járnak azok a cégek, amelyeknek a vezetésébe nők is beleszólhatnak, derült ki a Credit Suisse kutatóintézetének vizsgálatából, amely nagyvállalatok hatévi teljesítményét vetette össze egymással.
A hétfőn közzétett jelentés szerint azok a cégek, amelyeknek igazgatótanácsában nők is vannak, 26 százalékkal jobban teljesítettek, mint a hozzájuk hasonló, férfiak uralta cégek. Ennél is nagyobb volt a különbség a 2008 utáni években: azok a cégek, amelyeknek női vezetői is vannak, kevesebbet buktak a válságon.
Marissa Mayer példája azért is fontos, mert a legtöbb munkahelyi diszkrimináció a terhes és kisgyermekes anyákat éri. A Financial Times a Stanford Egyetem kutatásait idézte, mely szerint a gyermekes anyáknak, ha ugyanarra az állásra jelentkeztek, évi 11 ezer dollárral (körülbelül 2 és fél millió forinttal) kevesebb fizetést ajánlottak, már ha egyáltalán felvették őket. A munkaadók 79 százaléka ugyanis előnyben részesítette a gyermekteleneket. Az sem volt jó, ha valaki anyaként minden idejét a munkahelyén töltötte: ekkor rossz anyának tartották, azért nem léptették elő.
Sherly Sandberg szerint a hátrányokat a nők nagyrészt maguknak is köszönhetik. A Facebook második embere szerint (aki a cég üzleti ügyeit tartja kézben, miközben két kisgyermekét neveli) a nőknek el kell hinniük, hogy lehet egyszerre családjuk és munkájuk, a hátrány ugyanis abból származik, hogy a család miatt eleve nem is elég ambiciózusak. Sandberg a fent említett „anyaság vagy család” vita egyik leghangosabb szószólója. A davosi világgazdasági fórumon aztán főleg a nők egyenjogúságáért kampányolt.
Neki mond ellent a The Atlantic fent említett címlapsztorijának írója, Anne-Marie Slaughter, a Princeton Egyetem professzora. Az Obama-kormány egykori magas rangú tanácsadója szerint még mindig nem adottak a körülmények ahhoz, hogy a nőknek ne kelljen kompromisszumokat kötniük életük során. A munkaadók még mindig elvárják, hogy bent az irodában dolgozzanak a munkatársak, és a családra hivatkozva még mindig nem illik korábban elmenni, ha a többiek még maradnak. Az iskolai órák és szünetek rendje pedig még véletlenül sem alkalmazkodik az átlagos munkaidőhöz.
Slaughter két év után azért ment vissza Washingtonból egyetemi tanárnak, mert ott rugalmasabb volt a munkaideje, így meg tudta adni a kellő figyelmet két, egyre problémásabb kamasz fiának. Legfontosabb üzenete: egyáltalán nem a nők saját döntésén vagy ambícióján múlik, hogy sikerül-e a családban és a munkában is mindent elérniük, amit akarnak. A számtalan sajtókommentár (egyébként Slaughter is) megjegyzi: Sandberg és Mayer esete egyaránt egyedi. Az átlag amerikai nőknek velük ellentétben nincs pénze bébiszitterre. Ehelyett emberfeletti küzdelmet folytatnak azért, hogy megkeressék a megélhetéshez szükséges pénzt.
