Ezzel arra utalt, hogy például a lengyelek, ahogy a magyarok is, az első szóra csatlakoztak az ifjabb Bush afganisztáni és iraki hadjárataihoz. Obama meg Romney szerint elhagyta a lengyeleket és cseheket, mert orosz nyomásra lemondott a rakétavédelmi rendszer telepítéséről ezekben az államokban. Az oroszokról megjegyezte még, hogy ők az USA fő „geopolitikai ellenfelei”. Ahogy Reagané is ők voltak. Romney útjáról a lengyel értékelők megjegyzik: az idősebb Bush példáját követte, aki 1987-ben alelnökként utazott Varsóba, majd távozva onnan bejelentette, indul az elnöki posztért. George Bush elsősorban a Lech Walesával készített fotókkal kampányolt. Ilyet készítettek most Romneyval is.

Az egykori elnök nevét ma úgy emlegetik a kultuszában érdekeltek, mint aki megdöntötte a Szovjetuniót. Ezt azzal tette, hogy ráerőltette a fegyverkezési versenyt Moszkvával, amelyet az nem bírt ki. Sem a rakétafegyverkezés, az űrháborús tervek, sem az afganisztáni háború terén. Van, aki másként látja a történetet. A szocialistának nevezett világ talán azért roppant össze, mert képtelen volt már a sztálinista elnyomást újra alkalmazni. Nem volt hozzá sem belső ereje, sem eszméi. A bezsnyevi érára valóban a pangás volt a legjobb szó. Kifulladt, összeomlott. A társadalmak már nem viselték el, az elitek keresték a kiutat. A szabadság hívószava sokszor épp ezekhez az elitekhez szólt legcsábítóbban. Reagan pazar szónok volt, aki maga is elhitte egyszerű jelszavait. Nem ő az egyedüli.

Orbán Viktor hasonló módon lép fel. Különösen a maga és harcostársai (szűkülő) körének egykori törekvéseit méltatva. A kirajzolódó kép kemény szovjetellenes szabadsághőst mutat, aki képes volt kiutasítani az oroszokat Magyarországból, majd megvalósítani a szabadság birodalmát. A magyar társadalomnak azonban már akkor is bonyolultabb vágyai voltak. Nemcsak a megszállóktól akart szabadulni, de nagyon sok másmilyen szabadsághiánytól. Az utazás, a vállalkozás, a szólás, a sajtó, a gyülekezés szabadságára vágytak. A legfőbb vágyról, a nélkülözéstől való szabadulásról ne is beszéljünk.

Romney és a hozzá hasonlóan gondolkodó közép-európaiak, amikor Ronald Reagan mítoszát építgetik, amikor kultuszhelyeket teremtenek neki, a legkevésbé sem törődnek az egykori és mai differenciált valósággal. Például az egykori elnök által az antikommunizmus nevében kötött szennyes ügyletekkel. Az emberi jogok nagyvonalú kezelésével a világban. Reagan neve mindenre jó manapság. Főleg, ha olyan konzervatív politikát akarnak érvényesíteni, amely a gazdagok adóját csökkenti, a szegényekét növeli, s eközben a szabadság zászlaját lobogtatja.