Csak a hűség számít?
A kritikusok nem állják meg szó nélkül, hogy a személyzeti politikát illetően összehasonlítsák az előző és a mai elnököt. Sarkozy öt évvel ezelőtti hatalomra jutásakor – nem kis meglepetést keltve – egy sor baloldali politikust csábított kormányába.
A rivális meggyengítésének szándékával-e, vagy mert – amint állította – a hűségnél előbbre való a hozzáértés, külügyminiszterré nevezte ki Bernard Kouchnert, az Orvosok Határok Nélkül alapítóját, a koszovói ENSZ-közigazgatás korábbi vezetőjét, amiért aztán Kouchnert rövid úton kiakolbólították saját pártjából.
Pártok feletti kormányalakítás ürügyén magához édesgette Jean-Perre Jouyet-t, az akkor még élettársi kettős, Ségolene Royal és Francois Hollande közeli barátját, Jacques Delors egykori EU-bizottsági elnök jobbkezét, valamint Royal korábbi gazdasági tanácsadóját, Eric Bessont, aki államtitkári beosztásban a közpolitikák reformjáért felelt.
S mi a helyzet ma? – teszi fel a kérdést a jobbközép ellenzéki UMP. Azt hiába is várnánk, hogy Hollande a rivális pártból válasszon maga mellé minisztereket, vagy tanácsadókat, azt viszont joggal remélhetnénk, hogy az előd által kinevezett közhivatalnokokat békén hagyják – méltatlankodik a vesztes fél. S egy közeli esetre hivatkozik, amikor is Sarkozy két Élysée-beli tanácsadójának nagyköveti kinevezését az államtanács visszavonta. Sem a május 4-én bangkoki nagykövetté kinevezett Damien Loras, sem a jakartai posztra kijelölt Bertrand Lortholary nem foglalhatta el állomáshelyét, mert a kinevezést visszavonták.
Formailag arra a 2009-ben kelt rendeletre hivatkozva, hogy tanácsadók csak abban az esetben nevezhetők ki nagykövetté, ha életútjuk, szakmai tapasztalataik erre predesztinálják őket, gyakorlatilag viszont aligha másért, mint a Sarkozyhez fűződő viszonyukért. Egyikük ráadásul már szolgált diplomataként Indonéziában, tehát az ő esetében a diplomáciai tapasztalat hiánya sem lehetett igazán erős érv.
A napokban egy másik hír is lábra kapott Párizsban, amely ugyancsak azt a gyanút erősíti, hogy az új érában csak a hűség számít. Laurent Fabius új francia külügyminiszter arról értesítette Renaud Muselier-t, az Arab Világ Intézetének elnökét, hogy az eredetileg a jövő év végéig szóló mandátuma idén novemberben lejár. A miniszter állítólag már alá is írta Muselier felmondólevelét arra való hivatkozással, hogy az intézet megalakulásának novemberben esedékes 25. évfordulójával megváltozik az intézmény feladata, megújul szakmai munkája. Az új tánchoz pedig új férfi kell, mint tudjuk.
Csak hát nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy Muselier a júniusi parlamenti választásokig képviselő volt az UMP színeiben, és a marseille-i városi önkormányzati testület tagjaként egyik oszlopa a Marseille Európa Kulturális Fővárosa 2013 program előkészítésének. Az új, baloldali vezetés nagylelkű volt, ez utóbbi tisztségétől nem fosztotta meg. Mert dolgozni azért lehet akkor is, ha jobb oldalon dobog valakinek a szíve. Csak vezetni nem tanácsos.
