Az egykori szuperprodukciók forgatásának helyszínén, ahol olyan sikerfilmek készültek, mint a Quo Vadis, a Ben Hur vagy a Kleopátra, s amelyhez annyira ragaszkodtak a nagy olasz filmrendezők, Roberto Rossellini, Vittorio De Sica, Luchino Visconti vagy Federico Fellini, ma alig készül mozi. Külső vállalkozóknak adtak ki szinte mindent, s a 75 éves Cinecitta kezd hasonlítani az olasz gazdasághoz: haldoklik.

A válságról értekezik Stefano Benni olasz író is a párizsi Libérationban. Itália krízise szerinte jó tizenöt éve tart, s „Berlusconi mosolya és Mario Monti ravatala”, azaz a válság kezdete és végpontja között annyi panaszt hallottunk, hogy már szinte immunisak vagyunk a jajszóra. Annál is inkább, mivel a leghangosabban a legtehetősebbek morognak. Nézzük csak meg a benzinárak miatt örökké jajongó autósok sorát egy benzinkútnál. Annyi terepjárót a Szaharában sem látni, mint a római vagy milánói flaszteron. A luxusbutikok tulajdonosai amiatt busonganak, hogy elveszítik vásárlóikat, mert kocsival nem lehet behajtani a történelmi városközpontba. A Róma szurkolótáborának a krízis azt jelenti, hogy a csapat tulajdonosa már 6 millió eurót sem képes kifizetni egy új játékosért. De a politikusok is a bőrükön érzik a válságot – írja ironikusan Stefano Benni –, s kénytelenek 6 fősről négyre csökkenteni személyi testőrségük számát. Mindeközben az olasz kikötővárosokban soha ennyi luxushajó nem parkolt még, s a fedélzeten még a hajósinas is Dolce & Gabanna pólóban feszít. Adót persze nem fizetnek – füstölög cikkében az író.

Amiben mellesleg nincs igaza. Az olasz kormány megszorító intézkedéseinek sorában a luxusautó-tulajdonosok után mostanra a jachtok tulajdonosait is utolérték, s vizsgálni kezdték jövedelmüket. Az intézkedés hatására a tehetősek tömegesen menekítik ki jachtjaikat Itáliából: csak idén 30 ezernél több hagyta el az olaszországi kikötőket, és ezzel legkevesebb 200 millió eurós kárt okoztak a mediterrán országnak – írta a Daily Telegraph, megjegyezve, hogy a kormány adóelkerülési lépései komoly kárt okoznak az ország hajózási iparának. Miről is van szó? Az olaszoknál szinte nemzeti sportnak számító adóelkerülés ellen ádáz harcot indított Monti kormánya. Ennek első lépéseként idén elindult a luxusautó-ellenőrzési kampány, újabban pedig a jachtok tulajdonosai is az adóhatóság figyelmének középpontjába kerültek. A szigorított ellenőrzés azonban odavezetett, hogy a tulajdonosok tömegével menekítették ki értékes vízi járműveiket Itáliából. Viszik a hajóikat Szlovéniába, Horvátországba, Franciaországba, Görögországba, sőt akár Máltáig vagy Tunéziáig is képesek menekülni. A bevétel pedig 200 millió euróval maradt el a várttól, sőt a külföldi hajótulajdonosok is messze elkerülik immár Itáliát.

Monti persze pontosan tudta, hogy kemény fába vágta a fejszéjét, amikor az olasz gazdagokat készül megsarcolni, vagy a korrupciónak próbálja elejét venni. De nem hátrál. Legutóbb egy nagyhalra szállt rá. Nem ő persze, hanem a tiszta kezek kampányát felújító milánói ügyészek, akik vizsgálatot kezdtek Roberto Formigoni, a lombardiai tartomány elnöke ellen. A politikus a gyanú szerint 8,5 millió euróért fogadott el ajándékokat vállalkozóktól, s cserébe jelentős adóvisszatérítést szavaztatott meg az őt luxusnyaralásokra utaztató vállalkozóknak. Az ily módon kieső adók persze nagyon hiányoztak az érintett régiók, megyék vagy városok költségvetéséből. A korrupció is hozzájárulhatott ahhoz, hogy egy sor olasz nagyváros jutott csődközeli helyzetbe. A múlt héten még csak Szicília csődközeli helyzetéről beszélt Mario Monti, de időközben kiderült: az északolasz Alessandrián kívül – amely már csődöt jelentett – tíznél is több nagyváros került közel a fizetőképtelenséghez. Köztük van három régió fővárosa: Milánó, Nápoly és Palermo.

Luxusjachtok a Róma melletti Civitavecchia kikötőjében