Mentőakcióba kezd az EKB
Üdvözölték a piacok, hogy Draghi utalt rá, elképzelhető, hogy – felvéve a harcot a túl magas kötvényhozamok ellen – az EKB ismét állampapírokat vásárol. Ezt sokan a leghatékonyabb rövid távú megoldásnak tartják az euróválság kezelésében, hiszen gyorsan mérsékelné a hosszú távon finanszírozhatatlanul magas olasz és spanyol papírok hozamait.
Egyes értelmezések szerint Draghi bejelentése fordulatot jelenthet a válságban. Ugyanakkor az ördög ezúttal is a részletekben rejlik, azok azonban továbbra is homályosak. Elemzők szerint az igazi fegyver a korlátlan, feltétel nélküli kötvényvásárlás lenne. Ehhez képest Draghi a legutóbbi sajtótájékoztatóján ezt kizárta, s jelezte, az EKB nem töltheti be a kormányok szerepét, amelyeknek felelős gazdaságpolitikával kéne a hozamokon javítaniuk. A tudósítások rosszmájúan megjegyzik, Draghi azért bátorodhatott fel, mert Angela Merkel német kancellár szerdán megkezdte nyaralását. Az EKB hasonló beavatkozását ugyanis régóta ellenezte a német vezetés, és ez az eszköz egyébként nincs is benne a jegybank mandátumában.
Régen látott vendéget fogadtak tegnap Athénban: José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke a válság kitörése óta először utazott Görögországba. Bár a görögök azért panaszkodnak, hogy a hitelezők és az őket képviselő Európai Bizottság úgy beszél róluk, hogy meg sem hallgatja őket, Barroso sem „lakossági fórumokon” vett részt. Látogatása célja az volt, hogy hangsúlyozza Antonis Szamarasz görög kormányfőnek, a 130 milliárd eurós mentőcsomaghoz kötött reformprogramot végre kell hajtani, és további megszorító intézkedésekre lesz szükség a következő, 31,5 milliárd eurós részlet utalásához. – A program teljesítése a bizalom kulcsa – fogalmazott az EB-elnök, aki egyben emlékeztette arra a görögöket, bár az intézkedések igazságtalannak tűnhetnek, az alternatíva, az eurózónán kívüli világ sokkal fájdalmasabb lenne.
Athénban tartózkodtak a hitelezőket képviselő „trojka” (Nemzetközi Valutaalap, Európai Bizottság, EKB) szakértői is, akiket a görög pénzügyminiszter avatott be csütörtökön 11,5 milliárd eurós megszorító csomagjának részleteibe. (Tette ezt annak ellenére, hogy a csomagról még nincs konszenzus a görög kormányon belül sem.) A terv ismét a nyugdíjasokat, a közszolgákat érintené leginkább. A görög politikusokon óriási a nyomás, hogy ne menjenek bele további megszorításokba, a hitelezők részéről viszont kicsi a hajlandóság a görög adósság vagy a reformprogram átütemezésére. A trojka szeptemberre készíti el jelentését, és akkor dönt az eurócsoport az újabb részlet utalásáról, ami nélkül a görög állam fizetésképtelenné válik. Szamarasz bejelentette: az előrejelzésekkel ellentétben a görög gazdaság idén nem öt, hanem hét százalékkal zsugorodik, és várhatóan csak 2014-ben kezd el növekedni.
Bár Barroso a görög eurótagság mellett érvelt, újra nagy esélyt adnak a szakértők annak, hogy a mediterrán ország kilép az euróövezetből. Elemzők azzal érvelnek, hogy elkerülhetetlen lesz Spanyolország és Olaszország megmentése is, ám a görögök kilépésével „rá lehetne ijeszteni” a két másik mediterrán országra a programokhoz kötött intézkedéscsomagok végrehajtása terén, hitelesen jelezné, hogy csak a felelős politikát folytató kormányok kapnak segélyt.
Az Európai Bizottság brüsszeli székhelyén teljes mértékben kitört a nyár, s a hivatalnokok abban reménykednek, nem lesz a tavalyihoz hasonló augusztusi pánik a piacokon. Ebben reménykednek az európai vezetők is: a német kancellár több mint két hétig lesz távol az államügyektől, pénzügyminisztere, Wolfgang Schäuble háromhetes szabadságot vett ki, bár Mario Monti olasz kormányfő csak egy hetet engedélyezett magának augusztus közepén.
Mentőalap: Pénz helyett csupán ígéretek
Július elseje óta kellene működnie az Európai Stabilitási Mechanizmusnak (ESM), annak az állandó mentőalapnak, amit az euróövezet tagállamai dobnak össze azért, hogy megmentsék bajba jutott társaikat. Az ESM váltaná fel hosszú távon az eddig ideiglenes működő alapokat, csakhogy a német alkotmánybíróság aggályai miatt szeptemberig biztosan nem lép életbe az intézmény. Ez akkor lesz különösen veszélyes, ha Spanyolország vagy Olaszország a következő hetekben esetleg teljes (nem csak banki) mentőövhöz folyamodna.
Az alap bírálói szerint a rendszerben eleve nincs elég pénz ahhoz, hogy a két mediterrán ország akár csak egyikét is megmentse a csődtől. A mechanizmusba az eurózóna tagállamai arányos elosztásban 80 milliárd eurónyi tőkét fizetnek be, amely 500 milliárdos hitelezést tesz lehetővé a számítások szerint. Ugyanakkor az ESM indulásakor ez a befizetett tőke még csak 40 milliárd lesz, és három évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a „teljes”, a tagállamok által maximalizált kapacitást elérje. Addig elvileg az ideiglenes mentőalapból megmaradt pénzt lehet mozgósítani. Olaszország államadóssága ugyanakkor 2000 milliárd eurós, azon 500 milliárd alig segít. Európa abban reménykedik, hogy a mentőalap nemzetközi befektetőket vonz majd, s így növelni lehet a kapacitást.
Az előző struktúrákhoz képest különbség, hogy az ESM nemcsak az államoknak, hanem egyes szektoroknak, így például a bankszektornak is nyújthat segítséget. Az előző alaphoz képest ráadásul szenioritást élvez, azaz elsőbbségi hitelezőként előbb kaphatja vissza a pénzét, mint a többi befektető. Ugyanakkor nagy a nyomás, hogy ettől mégis álljon el az alap, mert így „elriaszthatja” a többi befektetőt. A prudens fiskális politikát követő államok, élükön Németországgal, viszont azt szeretnék, ha adófizetőik pénze a körülményekhez képest a legnagyobb biztonságban lenne. Fontos különbség az is, hogy rendkívüli helyzetben nem kell minden tagállamnak rábólintania az adott mentőcsomagra, elég a részt vevő országok tőkearányos szavazatainak 85 százaléka. Hollandia – mely a tőke 5,7 százalékát állja, és emiatt extrém helyzetekben kihagyható a döntésekből – többször tiltakozott a többségi döntés lehetősége ellen.
A legutóbbi EU-csúcson, úgy tűnik, Róma elérte, hogy az ESM valamilyen formában vásárolhasson államkötvényeket is, így segítve a bajba jutott, de strukturális reformokat végrehajtó országokat. Egyelőre ennek a mikéntje tisztázatlan. Vita folyik arról is, hogy kapjon-e az ESM bankengedélyt, hogy az Európai Központi Bankhoz tudjon fordulni likviditásért. Egyesek ellenzik ezt a lehetőséget, féltve a mentőalap hitelességét, mások viszont elengedhetetlennek tartják ahhoz, hogy az alap tűzerejét komolyan lehessen venni.
Ahhoz képest, hogy még csak papíron létezik a luxemburgi székhelyű, a német Klaus Regling által vezetett intézmény, s az eurózóna tűzfalának kéne lennie, amely elrettenti a spekulánsokat és megszelídíti a piacokat, meglehetősen sok bizonytalanság veszi körül.
