Több teret kapnak a kubai maszekok
Most mégis a „koperatyivnij resztoran” juthat eszünkbe annak kapcsán, hogy a hét elején a kubai nemzetgyűlés (parlament) ülésén döntöttek a közepes méretű, öt alkalmazottat foglalkoztató nem állami szövetkezetek engedélyezéséről. Igaz, egyelőre kísérleti jelleggel, mintegy kétszáz tevékenységre, így éttermek működtetésére. Raúl Castro állam- és kormányfősége óta eddig a mezőgazdaságban nyílt lehetőség ilyen szövetkezetek létrehozására az állami gazdaságok által nem használt termőterületen. Két-három év alatt több mint egymillió hektárt adtak át művelésre 200 ezer parasztnak, illetve szövetkezeti tagnak.
A parlament mostani ülésén Marino Murillo, a minisztertanács elnökhelyettese, a Kubai KP tavaly áprilisi kongresszusán jóváhagyott gazdasági irányelvek végrehajtásának fő felelőse beszédében jelezte, hogy a szövetkezetek a szolgáltatási szektorban jöhetnek létre. Szó lehet arról is, hogy állami éttermeket vegyenek át, miként már eddig is lehetőség volt fodrászüzletek, cipőjavítók bérlésére. Raúl Castro az ülésen világossá tette, hogy csak másodlagos fontosságú szolgáltatásokra és termelőtevékenységre alakulhatnak szövetkezetek, hasonlóan a már működő egyéni számlás (azaz maszek) vállalkozókhoz. Ezek – mint fejtegette – a közszektorban feleslegessé vált munkaerőt foglalkoztatnák. A termelőeszközök a jövőben is a szocialista állam tulajdonában maradnak – nyugtatta meg a gazdasági nyitástól esetleg továbbra is idegenkedő kádereket. Ugyanakkor értésre adta azt is, hogy „túl kell lépni régi beidegződéseken, habitusokon”.
Kuba a szocialista világrendszer felbomlását, s ezzel az évi 3-4 milliárd dollárra becsült segély megszüntét követően a kilencvenes években, Fidel Castro vezetése idején már rákényszerült az első ajtónyitásra a külföldi, kapitalista befektetők előtt, egyben bizonyos magánvállalkozások engedélyezésére is. Mintegy 150 ezren váltak „egyéni számlásokká”. A megkötés akkor eleve az volt, hogy csak családtagokat foglalkoztathatnak. A maszekokra aztán kemény idők jöttek, ellenőrzésekkel, adóemelésekkel.
Miután Raúl Castro 2008-ban hivatalosan is átvette az irányítást, beismerte, hogy az állami szektorban a túlfoglalkoztatás akadályozza a hatékonyságot: a munkaerő majd 20 százaléka, azaz közel egymillióan feleslegesek. Ezeket a magán- és szövetkezeti szektornak kellene felszívnia. A lassan két éve beindított „gazdasági kiigazítások” eredményeként az egyéni számlások száma immár 380 ezerre nőtt – legalábbis Alberto Betancourt kubai közgazdász szerint, aki a spanyol sajtónak azt nyilatkozta, hogy ez év végéig számuk várhatóan félmillióra nő.
A parlament mostani ülésén ugyanakkor új adónemekről is döntöttek, így a külföldről érkezők ajándékaira kirovandó vámtételekről. Tavaly az Egyesült Államokban élő több mint egymillió kubaiból 400 ezren látogattak haza. Egyes becslések szerint legalább kétmilliárd dollár értékű ajándékot vittek, illetve csomagot vagy pénzt küldtek haza. (Számítógéptől, illatszereken át autóalkatrészekig.) Ezek egy része nyilvánvalóan az illegális piacra, avagy a maszek vállalkozásokhoz került.
Raúl Castro – aki a közelmúltban Kínában és Vietnamban járt – parlamenti beszédében azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy a szocializmus építésének tapasztalatcseréjekor valamennyi országnak saját adottságaiból kell kiindulnia. Ismert, hogy Kína és Vietnam a piacgazdaság sajátos útján halad immár hosszú évek óta, kitermelve milliomosokat. Ezzel szemben Kubában azzal kívánják akadályozni a meggazdagodást, hogy egy tulajdonosnak csak egy vállalkozása lehet. Nem nőhetnek ki maszek étteremláncok, avagy masszázs- és fodrászhálózatok.
Ugyanakkor a karibi és az ázsiai szocializmus egyben feltétlenül hasonlít: az egypártrendszer hatalmának fenntartásában. A kubai párt által elhatározott gazdasági kiigazítások sem párosulnak politikai nyitással. Egy nappal a kubai parlament ülését megelőzően autóbalesetben elhunyt Oswaldo Payá, a kisszámú, ám a külföld rokonszenvéért időnként egymással is vetélkedő ellenzékiek talán nemzetközileg legismertebb, az Európai Parlament Szaharov-díjával 2002-ben kitüntetett alakja. A világsajtó inkább csak ezzel az eseménnyel foglalkozott, amihez töltetet biztosított, hogy Payá temetésére összegyűlt több száz fős tömegből a biztonságiak majd ötven, „szabadságot” skandálót őrizetbe vettek. Mint utóbb kiderült, csak egy éjszakára.
