Hajrá, Berlusconi?
A kérdést távolról sem a hajánál fogva rángatták elő. A Demos közvélemény-kutató intézet végzett egy felmérést még júniusban, és a megkérdezettek 64 százaléka azt válaszolta: bárcsak ne tévedt volna a Lovag (Berlusconi olasz beceneve) a politika mezejére! Nála rosszabbul senki sem vezette Olaszországot. S noha a jelenlegi technokrata kormány súlyos megszorításokkal próbálja elejét venni a gazdasági válságnak, még Mario Monti kabinetjének tevékenységét is jobbnak ítélik Berlusconiénál. A megkérdezettek 55 százaléka azt válaszolta, hogy a tavaly novemberi kormányválság jótékony hatással van az ország sorsára.
Éppen a fentiek miatt nehezen érthető a napokban szárnyra kapott hír, hogy a szeptemberben 76. életévét betöltő Silvio Berlusconi lehet a jobboldali Szabadság Népe (PdL) miniszterelnök-jelöltje a jövő tavasszal esedékes választásokon. E találgatás előzményeként a jelenlegi kormányfő, Monti sajtónyilatkozatban leszögezte: kizárt, hogy a 2013-as választások után is tisztségében maradjon.
– Itália kemény háborús terepen mozog. Alagútban vagyunk, és csak jövőre érünk a végére. Az eredményeket az utódom látja majd meg – nyilatkozta a november óta az olasz technokrata kormányt vezető közgazdászprofesszor, nem kis ribilliót keltve ezzel pénzügyi körökben.
A bankárok még élénken emlékeznek a Berlusconi-kormány utolsó hónapjainak teszetoszaságára, a rémisztő közelségű államcsődre, és nekik csak egy Monti-szerű gazdasági szakember lenne garancia a krízisből való kilábalásra. Mondják is: egy Montihoz hasonló professzornak kell következnie ahhoz, hogy Itália megőrizze a hitelességét Európában.
Ebből a jelek szerint nem lesz semmi: a jövő tavaszi választások után jönnek megint a politikusok. S ha rajta múlik, jön maga Berlusconi, noha ezt ő egyelőre nem állította. Helyette Fabrizio Cicchitto, a PdL parlamenti frakcióvezetője jelentette ki, hogy a szóbeszéd – amely néhány hete újra és újra felbukkan az itáliai sajtóban – igaz, és Berlusconi lesz a párt miniszterelnök-jelöltje a tavaszi választásokon. Angelino Alfano, a PdL főtitkára (akit a visszavonulás gondolatával foglalkozva maga Berlusconi jelölt utódjának) egy ideig hallgatott, majd kényszeredetten elismerte: jelentős tömegek várják Berlusconi visszatérését. Ő az, aki sikerrel vezette a pártot sok nehéz éven át, és úgy adta át a kormányrudat egy technokrata csapatnak, hogy a parlamentben kisebbségbe sem került.
Alfano „megvilágosodását” egy szimpátiaszavazás segítette. Felmérésekből kiderült, hogy a párt Berlusconi nélkül jó, ha tízszázalékos eredményt érne el a tavasszal, vele viszont 18-at. Sőt, ha ő lenne a miniszterelnök-jelölt is, a PdL akár 30 százalékos szavazatarányt is elérhet.
Berlusconi alighanem ennek a közvélemény-kutatásnak és a saját hiúságának engedett, amikor a Bild című német lapban közölt interjúban bejelentette: az általa vezetett párt visszatér régi nevéhez, és újra Forza Italia (Hajrá Olaszország) néven indul jövőre a választásokon. A Lovag, ha ki nem mondta is, érzékeltette, hogy nélküle a PdL a nevében is erejét veszítette. Az általa 1994-ben alapított Forza Italia viszont több mint másfél évtizede megkerülhetetlen politikai erő Olaszországban, s pártja élén Berlusconi azóta négyszer nyert választásokat, és lett miniszterelnök.
Rosszul állhat az a párt, amely a korrupcióval, adócsalással és kiskorú prostituálttal folytatott viszonya miatt megvádolt médiamágnástól várja választási győzelmét – írja a nemzetközi sajtó. S igaza van. Az olasz jobboldal, Berlusconival vagy nélküle, vesztésre áll. Ha Itália holnap választana, baloldali kormánya lenne. De az urnákat csak jövő májusban nyitják, és addigra beérhetnek Mario Monti kormányának gyümölcsei.
