Szájzár az „első barátnőnek”
– A magánügyeket magánúton kell rendezni. Ezt elmondtam minden hozzám közelállónak, és kértem őket, hogy kínosan tartsák magukat ehhez az alapelvhez – nyilatkozta a szocialista politikus. Neveket ugyan nem említett, de Franciaországban mindenkinek világos volt, hogy Trierweilerre és az általa a Twitteren kirobbantott botrányra utalt.
A májusban frissen megválasztott francia elnök élettársa azzal váltott ki nem kis meghökkenést, hogy a nemzetgyűlési választásokon Hollande korábbi élettársa, négy gyermekük anyja, Ségolene Royal ellen kampányolt. Az 1989 óta a Paris Match közéleti magazinnak dolgozó újságírónő – akit Franciaországban rámenőssége és erőszakossága miatt nem túl kedvesen „Madame Rotweilernek” is hívnak – olyan üzenetet töltött fel a Twitterre, amelyben Royal baloldali vetélytársa, a szocialista pártot (PS) faképnél hagyó „renegát” Olivier Falorni mellett kampányolt.
A francia szocialisták körében óriási felháborodást keltett a nyílt beavatkozás, amely ráadásul alkalmat szolgáltatott a bulvármédiának is, hogy „elcsámcsogjon” a két nő viszonyán és persze Hollande magánéletén. Trierweiler és Royal elég régóta ismerik egymást: ez utóbbi első politikusi interjúját éppen a szintén a karrierje kezdetén álló újságírónőnek adta. Amikor 2007-ben Royal a szocialisták színeiben a jobboldali Nicolas Sarkozy ellenében indult az Élysée-palotáért, a Hollande-hoz fűződő kapcsolatának vége volt. Miközben a külvilág felé egy boldog pár látszatát próbálták kelteni, a PS első titkára már jó ideje Trierweilerrel járt, akibe a 2000-es évek közepén, egy interjú során szeretett bele.
Az új szerelmes azonban féltékeny volt a régire. Olyannyira, hogy az idei elnökválasztási kampányban valóságos dührohamot rendezett, amikor megtudta, hogy Royal is támogatja Hollande államfői jelöltségét. – Hazudtál nekem, még mindig találkozgatsz vele, meg hívogatod is telefonon! – fakadt ki a 47 éves riporternő, aki érezhetően még mindig vetélytársnak tartja az 58 éves exet.
Az Angers-ban Massonneau néven született Trierweilerről a francia sajtó azt írja, hogy bár újságíróként a politika sűrűjében mozog, nem tud különbséget tenni a foglalkozása, a politika és a párkapcsolata között. Már a francia elnökválasztási kampányban is igyekezett Hollande politikai tanácsadójaként fellépni. Energikus, ellentmondást nem tűrő fellépésével azonban a szocialista jelölt stábjának az idegeire ment. Mint a jól értesült szatirikus politikai hetilap, a Le Canard enchainé írta, Hollande kampányfőnökét és barátját az egyik stratégiai értekezleten annyira kihozta a sodrából, hogy Stéphane Le Foll minden udvariasságát félretéve ráordított: „Valérie, fogd már be a szád!”
Hollande-nak azért is kellett erélyesebben megszólalnia, mert a francia és a külföldi sajtóban „papucshősnek” kezdték kikiáltani, aki lényegében csak sodródik a magánélete körüli viharokban. A Trierweiler körüli ügyek azonban várhatóan nem fognak elülni, mert az „első barátnő” – ahogy mostanság a Premiere Dame-ot, vagyis a köztársaság elnök melletti első hölgyet nevezik – szokatlan szerepre készül. Azért, mert a párja a meghatározó nyugat-európai atomhatalom első embere lett, neki esze ágában sincs visszavonulni újságírói hivatásától. Változatlanul viszonylagos rendszerességgel kíván publikálni a Paris Matchban. Hollande erre időközben „áldását adta”, egyben elismerte, hogy Trierweilernek egyáltalán nincs könnyű dolga. – Amikor a protokoll megkívánja, mindig mellettem lesz – hangoztatta az államfő. A július 14-i nemzeti ünnepen például ott volt a Twitter-botrány óta „alámerült” asszony, aki 2010-ben kimondott válása ellenére is megtartotta volt férje, a Paris Match szerkesztőségében megismert Denis Trierweiler családnevét.
Annyi biztos, hogy az „első barátnő” személyében teljesen új „első hölgy” költözött az Élysée-palotába. A korábbi köztársasági elnökök párjai, feleségei között egy sem volt, aki ennyire látványosan beleavatkozott volna a francia belpolitikába. A néhai Danielle Mitterrand – akit az egykori elnök, Francois Mitterrand megcsalt, de erről és a kapcsolatból született leánygyermekről a sajtó diszkréten hallgatott – elsősorban a külpolitika iránt mutatott érdeklődést, például ellátogatott Fidel Castróhoz Kubába.
Ezzel szemben Bernadette Chirac a klasszikus szerepet választotta. Elnézte férje félrelépéseit, és politikai érdeklődése sokáig kimerült correze-i képviselőként a megyei közgyűlésben, ahol egy idő után a Tulle város polgármesteri címét betöltő Francois Hollande-dal akadt dolga. Viszonyuk korrekt volt, de Bernadette asszony abból nem csinált tikot, hogy 2012-ben Sarkozyre szavazott. Míg a szintén correze-i lokálpatrióta Jacques Chirac Hollandera voksolt – személyes szimpátia alapján, illetve mert úgy érezte, hogy Sarkozy elárulta őt.
Sarkozy válása, majd pedig házassága az olasz-francia topmodellel, Carla Brunival szintén bőségesen szolgáltatott alapanyagot a sajtónak. Az elnökbarát médiának az „álompárban” felfedezni vélt politikai előnyök kiaknázására – az ellenzékinek pedig arra, hogy bőségesen tálalja Carla néha egyenesen groteszk elszólásait.
