A startpisztolyt Frank Schaffler német politikus dördítette el, amikor – hatalmas felháborodást kiváltva – két évvel ezelőtt közölte: az eladósodott görögök adjanak el néhány szigetet! (Az athéni külügyminiszter csupán annyit reagált: „Már azt is hallottam, hogy adjuk el az Akropoliszt. Az efféle javaslatok jelenleg nem időszerűek”.) Csakhogy azóta sokat súlyosbodott a krízis, és a szigetértékesítés már nem is olyan eretnek gondolat.

Igaz, „besegített” a sok milliárd eurós mentőcsomagról tárgyaló trojka is (Európai Bizottság, Európai Központi Bank, Nemzetközi Valutalap – IMF), hiszen a görög kormány az új ingatlanadót a trojka kérésére vezette be. Márpedig minél több földje és szigete van valakinek, annál mélyebben a zsebébe kell nyúlnia. S néha tényleg nem marad más megoldás, mint az eladás.

Pénzből is sok kell, de türelemből és kitartásból még többre van szükségük a vevőjelölteknek. A kormányok eleve nem rajonganak a földtulajdon külföldi kézbe adásáért – és ez alól a görög hatalom sem kivétel –, ám ezúttal egyéb buktatók is akadnak. Ha a hatóságok úgy ítélik meg, hogy egy égei-tengeri sziget „túl közel” fekszik az örök ellenség Törökországhoz, nemzetbiztonsági okokra hivatkozva megfúrhatják az értékesítést. Emellett országos és helyi hatóságok sokaságától kötelező engedélyeket beszerezni, s ez bizony bármeddig eltarthat (mindehhez ügyvédek hadseregét is fizetni kell).

Válság ide vagy oda, az árak gyakran még mindig mesterségesen magasak. Apróbb, lakatlan földdarabokhoz persze már potom másfél millió euróért (420 millió forintért) hozzá lehet jutni, de ott a másik véglet: 404 hektáros, magántulajdonban lévő sziget, olajfaligetekkel és gyönyörű, homokos stranddal, 180 millió eurós (50 milliárd forintos) irányáron. Más kérdés, hogy ezt az összeget ingatlanszakértők is irreálisnak tartják. Arra figyelmeztetnek ugyanakkor, hogy a hasonló földtulajdonnal bíró, gazdag görögök nem dőlnek be a spekulánsoknak: van idejük és pénzük kivárni a krízis végét.

A hírhedt bürokrácia a legvagyonosabbakat is elriaszthatja. Az Athéntól hetven kilométerre fekvő, 260 hektáros, turisztikai beruházásokra kiválóan alkalmas Patroklosz-szigetet hivatalosan 150 millió euróért (42 milliárd forintért) hirdette meg a Giatrakosz család, s érdeklődött is egy – meg nem nevezett – kanadai milliárdos és Antoine Maalouf libanoni üzletember. Ez utóbbi már évek óta próbálja megszerezni a szigetet, de a mai napig nem sikerült tisztáznia, hogy milyen építkezésekre adnának engedélyt a földdarabon.

A legismertebb szigetvásárlás még 1963-ban történt, amikor Arisztotelész Onasszisz görög mágnás (15 millió dollárért) megvette Szkorpioszt. A sziget tulajdonosa ma az unoka, Athina Onasszisz, aki állítólag már túladna a „vagyontárgyon”, a nagyapa végrendelete azonban – lapértesülések szerint – kimondja: Szkorpiosz csak akkor értékesíthető, ha már lehetetlenné válik a fenntartása. Athina ügyvédei olyan forgatókönyvön dolgoznak, amely a mostani válság közepette másoknak is megoldást hozhat: 99 évre lízingelnék a szigetet egy külföldi befektetőnek.

Sziget az Égei-tengeren. Álom marad?