Háborús pornó
Az amerikai légierő tavaly mérte fel a pilóta nélküli repülőgépek kezelőinek pszichikai állapotát: közel ötven százalékuk nagyfokú stresszről számolt be (tízes skálán nyolcra vagy a fölé értékelte terhelését), és egy részük szakértő kezelésre is szorul. Ennek egyik legfontosabb oka a nagy munkaterhelés: az Egyesült Államok egyre több drónt használ, ehhez azonban még nincs elég pilótája, ezért jelenleg 12 órás, gyakran csereberélt műszakokban dolgoznak.
A pilóták sajtóban megjelent beszámolóiból az is kiderült, hogy nehezen dolgozzák fel, hogy (például) a nevadai sivatag közepéről, azaz több ezer kilométerről irányítják a Közép-Ázsia felett szálló gépeket. Egy-egy lakókonténerben két kezelő ül a számtalan képernyő előtt, egyikük tulajdonképpen pilótaként, botkormánnyal irányítja a drónt, a másik pedig az arra szerelt kamerát kezeli, amelyen követik az eseményeket. A napi feladat legtöbbször csupán megfigyelés, amely a műszak végére az unalom miatt terheli meg a személyzetet.
Ha egy csapat bajba kerül a hadszíntéren, akkor pilóta nélküli repülőgéppel sietnek a segítségükre. A The New York Times által ismertetett felmérés szerint a pilótákat az tölti el a legnagyobb büszkeséggel, amikor társaikon segítenek. Van, hogy levelet is kapnak egy-egy sikeres akció után a megmentett katonáktól. És persze van, amikor az ellenség felkutatása és meggyilkolása a feladat. Ekkor a tűzparancsot természetesen nem a pilóta, hanem a hadsereg jogászaival is konzultáló feletteseik adják ki, szigorú rend szerint. Mégis, a pilóta az, aki végül „megnyomja a gombot”, és aki a videón közelről nézi végig az ellenség halálát. Ez a drónok egyik kettőssége: eltávolítja a pilótát a célpontjától, aki mégis közelebbről látja a támadást, mint ha egy repülőgépből dobott volna ki egy bombát. A fent említett felmérés szerint egyébként épp ez, a megrázó jelenetek nem hatnak súlyosan a pilótákra. Gyerekek, nők és civil áldozatok esetében ez azonban nincs így: sokan azok közül, akik az ő halálukat voltak kénytelenek végignézni, később kezelésre szorultak.
Sok drónpilóta szerint összezavarja őket, hogy mindezek után beülnek az autójukba, és hazamennek a gyerekeikkel játszani. A hadszíntéren a társaik közé térnek vissza egy bevetés után, ahol együtt dolgozzák fel azt, míg ebben az esetben lehet, hogy munka után szülői értekezletre kell menniük egy biztonságos amerikai külvárosban. A családtagok számára sem könnyű ezt megérteni: videomegosztó oldalakon elérhető egy rövidke színházi jelenet felvétele, amelyben egy méltatlankodó amerikai feleség azzal vádolja a munkából hazaérkező drónpilóta férjét, hogy egész nap csak videojátékokat játszik.
A személyzet nélküli gépek kezelőinek munkája és magánélete közötti éles ellentét kezelésére több mód és javaslat is van. P. W. Singer, a robotok katonai alkalmazásának neves szakértője szerint ez a az oka annak is, hogy pilótaruhában kell dolgozniuk. A külvilágtól is teljesen elzárják őket: a mobiltelefon is tilos, nem szabad napközben hazatelefonálni – ez is segít a két „világ” közötti határ meghúzásában. Ryan Calo, a robottechnológia kutatója szerint arra is lehetőség lenne, hogy csökkentsék a drónpilótákra nehezedő nyomást. A Stanford Egyetem professzorának a Wired magazinban ismertetett tanulmánya szerint ehhez úgy kellene tervezni a drónokat, hogy a katonák rájuk háríthassák a felelősséget az ellenség megölése esetén. Jelenleg ugyanis a pilóta úgy érzi, ő lőtt, ám ha nagyobb autonómiára programoznák a drónt, azaz a katona úgy érezné, hogy csak kiadja neki a parancsot, amelyet ő is feletteseitől kapott, akkor úgy érezné, a gép lőtt, és nem ő. Hamarosan már fizikailag a gombot sem kell megnyomniuk: a fejlesztők azon dolgoznak, hogy a legújabb iPhone-okba épített személyi asszisztenshez, a Sirihez hasonlóan „csak” beszélgessenek a pilóták a drónnal. Arra persze Calo is figyelmeztet: ha a légierő azt akarja, hogy a katonák átérezzék a felelősségüket, és hogy ne „húzzák meg a ravaszt” felelőtlenül, akkor mindez nem is olyan jó ötlet.
P. W. Singer is arra figyelmeztet, hogy a robotokkal megvívott háborúnak súlyos következményei lehetnek a katonák és a teljes társadalom számára. A háború ma már nem azt jelenti,mint korábban: nincs hadüzenet vagy sorozás, helyette az interneten elérhető számtalan videó, amelyet drónok készítettek az ellenséges katonák haláláról – mondta el a TED-konferenciák egyikén, amelynek felvétele elérhető az interneten. Van olyan videó, amelyet zenére vágtak; az ilyet a katonák egyszerűen „háborús pornónak” hívják. „A felvételek elvesztik a kontextusukat, a szórakozás eszköze lesz belőlük. ...Mindez elvágja a közvélemény kapcsolatát a háború valóságával, és teljesen átalakítja azt.”
