- A parlament a rossz menedzsmentet okolva menesztette a román közszolgálati televízió kuratóriumát, a rádió vezetésének azonban bizalmat szavazott. Rövidre rá, általános meglepetésre ön lemondott. Mi történt?

- A döntés régóta érlelődött bennem. De előbb kitérnék röviden a parlament döntésére. Csak természetes, hogy elfogadták az elmúlt kétévi tevékenységi beszámolóinkat, nehéz lett volna nem elfogadni.

- Arra gondol, hogy a rádió profittal zárt, miközben a köztévé 120 millió eurós adósságot halmozott fel?

- Hála istennek nem ezek a számok a legfontosabbak. Fontos a pénzügyi egyensúly, de a közszolgálati média nem azért van, hogy profitot termeljen. Ugyanennyire jelentősnek tartom, hogy kiegyensúlyozott a kínálatunk, a műsoraink. Erre akár büszkék is lehetnénk, hiszen nem könnyű ilyen zavaros időkben, ekkora hírgyárban egyensúlyt biztosítani. Nekünk sikerült. Sikerült megtartanunk a hallgatói bázisunkat is, ami nagy szó, hiszen a rádiók közönsége Európa-szerte apad. Egyetlen dolog került veszélybe: a rádió működési törvényében megszabott pénzügyi keret, amely biztosítani hivatott, hogy a rádiójel eljusson a hallgatókhoz. Ez a keret évről évre kisebb, miközben a kvázi monopolhelyzetben lévő, állami távközlési vállalat sugárzási díjai változatlanok. Hosszú hónapok óta foglalkozom a problémával, és úgy érzem, hogy kimerítettem minden törvényes lehetőséget.

- Ha jól értem, a rádió eddig kigazdálkodta ezt a pénzt, hiszen profitja van. Miért akkora gond ez, hogy meggátolja a folytatásban?

- Megkaptam a pénzügyminisztérium előrejelzését 2013-ra, és e szerint a 40 millió eurós sugárzási költségnek csak a felét fedezi az állami költségvetés. Ha ez így folytatódik, hová jutunk két év múlva?

- Mennyiben múlik a megoldás a kormány színezetén?

- Két éve vívok közelharcot a távközlési vállalattal. Tudom, hogy az általunk fizetett díjból olyan hiteleket is törlesztettek, amelyeknek semmi közük a rádiósugárzáshoz. Az állam a főrészvényese a távközlési vállalatnak, tehát lenne törvényes eszköze arra, hogy a tarifarendszert áttekinthetővé tegye. Ezt nem vállalta fel az előző kormány sem, a jelenlegivel pedig ellenzéki színezetű elnök-vezérigazgatóként nehezebben tudnék tárgyalni.

- Tehát lemondásra kényszerítették.

- Olyan értelemben nem, hogy évek óta torlódó adósságról van szó, amit nem tudtam tovább kezelni. Az állami költségvetésből származó összegeket illetően egyedüli felelős vagyok, azaz minden évben alá kell írnom egy olyan szerződést, amelyre részben nincs fedezetem. Ezt a pénzügyi alaptörvény nemcsak szigorúan tiltja, hanem bünteti is, tehát itt számomra bezárultak a lehetőségek.

- Közrejátszott a lemondásában, hogy magyarként vezette a román rádiót?

- Kezdetben nem volt ilyen összetevője. Amikor a sors hozta úgy, hogy szinte napra pontosan két éve a rádió élére kerültem, elfogadtattam a vezetőtanáccsal egy menedzseri programot, majd pulikutya módjára igyekeztem úgy terelni a dolgokat, hogy meg is valósuljon, amit eldöntöttünk. Eddig tartott. Az utóbbi években számos magyar politikus és szakember kapott olyan megbízatást, amely nemcsak a közösségnek, hanem az országnak is fontos döntéseket feltételezett. Sokszor olyan döntést kell hozni, amelyet a többségi elődök sem mertek vállalni. Ebben az esetben viszont, ha ezt a kérdést engedem tovább a jelenlegi játékszabályok mellett, a rádió arra kényszerülhetett volna, hogy bizonyos adóit akár felfüggessze, akár bezárja, akár a sugárzást lecsökkentse. Ez óhatatlanul úgy csapódott volna le, hogy a rádió magyar elnöke megfosztja az országot a mindennapi rádióhallgatástól.

- Az új vezérigazgató jobb helyzetben lesz?

- Neki a mostani államigazgatással jobb kommunikációja lesz.

- Egyetért tehát azzal, hogy hatalomváltás történt a közmédiában?

- Madártávlatból így is mondható, nekem viszont nagyon nyomós okom volt most lépni: legfeljebb augusztusig elég a pénzünk a sugárzásra. Az időpont kiválasztásában szerepet játszott a parlamenti szünet közelsége, hiszen aligha hívnának össze rendkívüli ülést a nyár közepén, hogy elfogadják a rádióelnök lemondását. Őszig pedig nem tudtam volna várni.

- Milyen most a rádió anyagi helyzete?

- A féléves mérleget egy kis plusszal zártuk, ami nem rossz.

- Ez azért fontos, mert olyan hangokat hallani, hogy ha a rádió veszteséges lesz, összevonják a televízióval.

- Ilyen hangok mindenképpen vannak. Ez európai jelenség, és nagyon sokszor elmondtam az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége (EBU) összejövetelein is, hogy a volt szocialista államokban egy ilyen konglomerátum nem jó, sőt veszélyes. Ha elveszíti az egyensúlyát például a televízió, még mindig ott van a rádió, ha elcsúszik valamilyen irányba a rádió, még mindig ott van a televízió. Ha viszont a kettőt összevonják, az állampolgár sehol sem talál objektív hírforrást.

- Mennyire erősek ezek a hangok?

- Eléggé, elsősorban a tévé irányából. Az ő hatalmas deficitjük számára a rádió forrásai jelentős infúziót jelentenének. Ez számomra egy újabb ellenérv. 1994-ig Romániában egy fedél alatt működött az intézmény, és a gyakorlat azt mutatja, hogy az eleve költségesebb tévé mellett a rádiónak a morzsa jutna. Nem nézem jó szemmel a szándékot se, az okot se és az irányt se, amelyet ezek a hangok követnek.

- Ez alatt a két év alatt megfenyegették a családját, a gyermekét. Nem gondolt arra korábban, hogy feladja?

- Nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget az incidensnek. Az ügyészséghez is csak azért fordultam, mert egyébként kockáztattam volna, hogy ilyenfajta játszadozásra menjen el az időm jelentős része.

Névjegy

DEMETER ANDRÁS ISTVÁN 1969-ben született Marosvásárhelyen. A színi egyetem elvégzése után a Temesvári Csiky Gergely Állami Színházhoz szegődött. Később tizenkét éven át igazgatta az intézményt. Jogász és kulturális menedzser oklevelet is szerzett, utóbbit a dijoni kereskedelmi főiskolán. Nevéhez fűződik az előadó-művészekre és a művészi tevékenységekre vonatkozó törvény kidolgozása. 2010 júliusától két éven át a Román Rádiótársaság elnök-vezérigazgatója volt.