Szilánkokra eshet szét az ország
De az amerikai külügyminiszter férje, a korábbi amerikai elnök is figyelmeztetett: elnöksége alatt a nemzetközi közösség gyakorlatilag asszisztált egy hasonló vérontáshoz Európa közepén. Mi hasonlít a két válságban? Közös például az országok tarka vallási és etnikai szövete. Boszniában három fő nemzetiség van (muzulmán bosnyákok, katolikus horvátok és ortodox szerbek), de megannyi népcsoport és vallási közösség is él ott. Az ország térképén vannak ugyan nagyobb, etnikailag homogén foltok, de mindenütt voltak kisebb-nagyobb szigetek. A világ megdöbbenve vette tudomásul az etnikai háború brutalitását, a gyilkosságokat, az elkeseredett harcokat.
Lerombolt mecsetek, felégetett katolikus templomok, felrobbantott monostorok bizonyították: az országban pillanatok alatt fellángoltak az évszázados gyűlölségek, a vérbosszú. A jelek szerint későn vették elő a Nobel-díjas Ivo Andric regényeit, amelyek leírták ezt az elfojtott gyűlöletet. Szíriában, ha lehet, még tarkább az etnikai, vallási kép. A többség szunnita muzulmán, de majd húszszázalékos az iszlám síita ágához tartozó alavita közösség. Vannak drúzok, s még mindig tízszázalékos a különböző keresztény felekezetek híveinek aránya. Az országban sok százezer kurd él, de vannak törökök és más nemzetiségűek is.
Az országot legalább negyven éve az alaviták uralják, ők álltak a Baász párt élén, s világias uralmuk bizonyos mértékig védelmet adott a vallási kisebbségeknek. Ám az arab tavasz szele elérte Szíriát is. A lázadás sokszínű, de fő ereje a szunnita többség, s azon belül is a Muzulmán Testvériség mozgalma. Ez azonban oda vezetett, hogy a diktatúraellenes mozgalom nem tudta a maga oldalára állítani a kisebbségeket. Az alaviták pedig terrorral válaszoltak hatalmuk veszélyeztetésére. A világ konstatálta ezt a helyzetet, de képtelen – hasonlóan a kilencvenes évek Boszniájához – választ adni. Az ENSZ megfelelő felhatalmazás híján tehetetlen.
A megfigyelők, békefenntartók csak elkönyvelik a mészárlásokat – ahogy Boszniában is tették. A balkáni országban is az oroszok akadályozták a határozott fellépést. Moszkva ott a pravoszláv szerbek védelmében tette ezt. Az 1995-ös srebrenicai népirtásnak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy a világ megállítsa az eszeveszett nacionalista vérengzést. Bosznia viszonylag kis ország Európában. Szíria viszont jól felfegyverzett regionális középhatalom tekintélyes szövetségesekkel. A nemzetközi közösségnek ennek tudatában kellene fellépnie a vérontás megállításáért.
Szinte biztos, hogy az oroszok most nem engedik meg a nemzetközi katonai beavatkozást. A nyugati hatalmak is inkább regionális szövetségeseikre hagynák ezt. Mindenekelőtt (tanulva a Boszniában történetekből) fegyvernyugvást kellene kierőltetni. Komoly gond, hogy az erős és állig felfegyverzett rezsim egy kaotikus ellenzékkel áll szemben. A szakértők egyelőre abban értenek egyet: Bosznia fő tanulsága a szírek számára, hogy időben meg kellene állítani a vérontást, mert egyébként az ő országuk és társadalmuk is szilánkokra hullhat szét, s jó időre elveszíthetik szuverenitásukat.
