– Nem lehet elvárni Németországtól, hogy a végtelenségig finanszírozza a dél-európai államokat. Az euró csak úgy maradhat fenn, ha a valóban egyforma fejlettségi szinten álló, átlátható pénzügyekkel rendelkező országok elmélyítik az együttműködést, a déliek pedig megpróbálnak a már meglevő mentőalapokból túlélni – mondta lapunknak Rácz Margit. Az MTA KRTK Világgazdasági Intézetének kutatási igazgatója szerint a fenti az optimista forgatókönyv: a többsebességes euró belső magját a németek mellett a hollandok, a finnek, az osztrákok, jó esetben a franciák és az írek alkotnák. A dél-európaiak is bent maradnának az eurózónában, de úgy, hogy a saját adósságukért ők maguk felelnének. Az ESM (Európai Stabilitási Mechanizmus), illetve az EFSF (Európai Pénzügyi Stabilizációs Eszköz) több százmilliárdos keretével gazdálkodhatnának, de ennél több pénzt nem kapnának. Ha drágán jutnak csak hitelekhez, azt nekik kell kigazdálkodniuk.

Mario Monti olasz kormányfő állítása szerint csak Olaszországnak 600 milliárd euróra lenne szüksége. A dél-európaiaknak arra kell készülniük, hogy jelentősen visszaesik majd az életszínvonal, elszegényedés lesz, és nincs kizárva a szélsőséges politikai mozgalmak megjelenése sem. Görögország számára pedig nincs más lehetőség, mint az eurózóna elhagyása és valószínűleg az államcsőd. Arról ma már kár beszélni, hogy a felvétele nagy hiba volt – most ráadásul olyan pénzügyminiszter került a kormányba, aki annak idején éppen ebben segédkezett –, de még ennél is súlyosabb probléma, hogy Görögország nem működőképes állam, nincs adóhatósága, nem lehet tudni, hogy mekkora a folyó hiány. Mit keresne a legfejlettebbek között? – jegyzi meg Rácz Margit.

Van ennél pesszimistább forgatókönyv is: e szerint az eurózóna erodálódik, az integráció szétesik, a nemzetállamok egymás ellen fordulnak – ennek bizonyos jelei máris mutatkoznak abban, hogy a déliek, különösen a görögök, a németekre mutogatnak, mintha ők okozták volna a bajt.

– A bűnbakkeresés tipikus reakció, de nem oldja meg a problémákat – mutat rá Rácz Margit. Semmi sem bizonyítja, hogy a németek valóban ki tudnák húzni a teljes eurózónát a bajból, ha mégis belemennének a közös adósságfinanszírozásba. Ezzel valószínűleg tovább csökkenne az euróba vetett bizalom, a világ jegybankjai, amelyek a tartalékvaluta egy részét az európai pénzben tartják, elkezdenének túladni a készleteken, ez pedig beláthatatlan következményekkel járna, még az egészséges gazdaságokat is magával rántaná. Nem véletlen, hogy a Moody’s már figyelmeztette a németeket, amikor nemrég a legnagyobb német pénzintézetet, a Deutsche Bankot is leminősítette.

Nagyon határozott pozíciót kellene vállalniuk a németeknek – állítja a szakértő, s szerinte nem lehet megengedni, hogy az egyik tagállam folyamatosan pénzt utalgasson a másiknak. Erre sem erkölcsi, sem anyagi kötelessége nincs. Ezt egyszer ki kell mondani, még ha Európa több országában ez most népszerűtlen álláspont is.

Figyelembe kell venni azt is, hogy a kormányokat az állampolgárok választják: a németek például azokra a politikusokra szavaznak, aki nem adják át az adójuk egy részét másoknak, míg a déliek inkább azokra, akik azt ígérik, megkímélik őket a megszorításoktól. Óriási a kulturális különbség az északi és a déli országok között, és ezt nem lehet néhány év alatt megszüntetni. Mindezt annak tükrében is érdemes nézni, hogy a kilencvenes évek óta a németeknél az egységnyi bérköltségmutató gyakorlatilag nem nőtt, míg a görögöknél, a spanyoloknál és az olaszoknál jelentősen emelkedett.

A feszültség nagy, de áttörés mégsem várható a ma kezdődő csúcstalálkozón: tovább veszekednek majd, jórészt kisszerű kérdéseken – jósolja a szakértő. Magyarország számára is vannak tanulságok: fel kell készülni rá, hogy Európa rosszabb piaci helyzetbe kerülhet. Magyarországnak tehát mielőbb meg kell kötnie az IMF-fel a hitelmegállapodást. A magyar állampapír felára nem csökken, és az adósságtörlesztés jelentős GDP-kiáramlást eredményez. Ezt csak a Széll Kálmán Terv 2.0-nál jóval keményebb megszorításokkal lehetne ellensúlyozni. Bár az IMF-hitel szigorú feltételekkel jár, a hitelért csupán háromszázalékos kamatot kell fizetni. Emellett szükség van átgondoltabb politikai kommunikációra, az új szabályozásokat (mint a telefon és a tranzakciós adók) józan átgondolásnak, számításoknak kell megelőzniük, nehogy teljesen magunk ellen hangoljuk a befektetőket.