A joghurtbolt a sláger Athénban
Abban bíznak talán, hogy a napokban megalakult új kormánykoalíció kivezeti az országot a válságból?
– Hát, legalább megpróbálják – siet a védelmükre Szteliosz. De az öccse szigorúbb. – Ha ugyanazt a politikát folytatják, mint az elmúlt három évben (tudja, megszorítások, megszorítások...), végünk van, és jön vissza a drachma – ingatja a fejét. Ezzel már Szteliosz is egyetért, és attól kezdve egymás szavába vágva magyarázzák, hogy az EU nyomására mindent visszavágnak, ebből így sosem lesz fejlődés, és leginkább Németországnak kellene több rugalmasságot tanúsítania. (Ezt a ma kezdődő uniós csúcson meg is tehetné. – A szerk.)
Amikor a bátyja visszatér a munkásokat felügyelni, Janisz közelebb húzódik, és elárulja, hogy ő azért nem olyan derűlátó. Ugyanazok a pártok alakítottak koalíciót, amelyek az elmúlt negyven évben irányították Görögországot (a jobbközép Új Demokrácia és a szocialista Paszok), akkor minek is örvendezzen? – Még néhány év szenvedés biztosan vár ránk – jósolja. Ezzel alighanem a felesége is egyetért, aki tavaly a közigazgatás karcsúsításának áldozata lett, és most ötvenévesen keres új munkát.
Felhőtlen optimizmust még mindig nagyítóval kell keresni, de – a fagyasztott joghurtok szentélyétől nem messze, a Kolonaki téren – végül ez is felbukkan. Pavlosz, a fiatal rendőr szabadnapos, egy kőpadon, fehér sortban és pólóban SMS-ezik az okostelefonján. Széles mosollyal közli: – Jó irányban mennek a dolgok. Szamarasz hozzáértő miniszterelnök, nem olyan, mint Papandreu volt. Az elmúlt évtizedekben főleg a Paszok kormányzott, ők tették tönkre az országot – mond sommás ítéletet. A legerősebb ellenzéki párt, a Sziriza (Radikális Baloldali Szövetség) vezetőjére csak legyint. – Ugyan már, Ciprasz egy kommunista!
Pedig a válságot Pavlosz és az ugyancsak rendőr felesége is megérzik. A fizetésüket 2009 óta többször is megnyirbálták, a kiadásaikat nagyon visszafogták, és el kellett adniuk az autójukat is. – Na és aztán, a tömegközlekedés is teljesen jó. Ja, és még környezetbarát is – nevet nagyot a szakállas, vállig érő hajat növesztő férfi. Attól sem fél, hogy az újabb megszorítások hatására tüntetéseket vagy erőszakos tiltakozó akciókat kell majd rendőrként megfékeznie. – Civilizált ország vagyunk, itt nem lesz anarchia – nyugtat meg.
Másként látja a világot Maria és Maria, a két unokatestvér. Vidáman vacsoráznak egy kisvendéglő teraszán, a Monasztiraki tér közelében, ám az „új görög kormány” kifejezés hallatán elkomorodnak. – A fiatalok többsége nem ezekre a pártokra szavazott. Ezeket már jól ismerjük – vetik oda. Csak annyit kérdezek: Sziriza? Mindketten bólogatnak. Lehet, hogy Ciprasz is kénytelen lenne újabb költségcsökkentéseket bevezetni, de esélyt sem kapott a bizonyításra.
Biológusnak tanult tíz éven át a fiatalabb Maria, ezen a területen már két éve hiába keres munkát. Noha nagy nehezen talált állást, most logisztikával kell foglalkoznia, és ezért havi 490 euró fizetést kap. Az idősebb, a harmadik x-et nemrég átlépő Maria már férjhez ment, és elköltözött otthonról, közgazdászként dolgozik. Az ő 800 eurós jövedelme manapság kimondottan magasnak számít. Gyereket vállalni viszont nem mer, akkor azonnal kirúgnák.
– Sehogy sem látjuk a kiutat. Tudjuk, hogy elkerülhetetlenek a további megszorítások, de nem értjük, hogy hová vezetnek – ismerik be. A biológus Maria forró őszre számít: biztos benne, hogy szeptembertől kitörnek a tiltakozások. – Most gondoljon bele, ha a 490 eurós béremet csökkentik 400 euróra, mihez kezdjek?
Átmeneti nyugalmat hozott az új görög kormány Eleni szerint, aki az athéni parlamenttel szemben, egy narancsfa árnyékában kortyolja az elmaradhatatlan jegeskávét. Határozottan megnyomja az átmeneti szót. Az ötvenes éveiben járó, kutatóként és egyetemi tanárként dolgozó nő szakterülete a kommunikáció, az év egyik felét Nyugat-Európában tölti. –Teljesen abszurdak lettek az árak Görögországban! Amikor egy londoni szupermarketben bevásárolok, szinte ugyanannyit fizetek – hüledezik.
Nem magát vagy a középosztályhoz tartozó barátait félti: a válsággal ők is sok pénzt vesztettek, egyelőre azonban túlélnek. – De nézze meg a kórházban kígyózó sorokat, az egyre több hajléktalant az utcán, a munkanélkülivé váló ötveneseket! Minden csak süllyed, a sok milliárd euró pedig a görög államadósság törlesztésére megy el – mondja. Meggyőződése, hogy a nyugalom nem tart örökké. Ha már a középosztályt is komolyan kikezdi a krízis... A távolba néz. – Na, akkor nagy baj lesz.
Tűzbombák a Microsoft irodájára
Ismeretlenek felgyújtották a Microsoft görögországi központját Athén külvárosában. A támadók fegyverrel tartották távol a biztonsági őröket, majd benzinnel töltött kisbuszukkal belehajtottak az üzletbe. Senki sem sérült meg, de az anyagi kár 60 ezer euróra tehető. Hírügynökségek szerint a gyújtogatások a válság kirobbanása óta egyre gyakoribbak, főképp bankok vagy az államhatalmat jelképező épületek ellen irányultak. De felgyújtották már a McDonald’s, a Citibank és a Starbucks épületeit is. Az akciók mögött általában baloldali szélsőségeseket sejtenek, de a rendőrség ezúttal óv az elhamarkodott következtetésektől.
A multinacionális vállalatok közül többen fontolgatják a kivonulást. (Reuters)
