Nem lesz egyszerű dolguk. Párizs szerint először meg kell oldani a közös adósságkibocsátást, csak utána lehet szó a nemzeti szuverenitások, például a költségvetési politika feladásáról. Berlin pont fordítva látja a helyzetet: először garanciákat akar kapni, s csak utána állna az eladósodott országok mögé.

A vita mögött két teljesen különböző filozófia is áll. A németek alapvetően az eladósodott, felelőtlen költségvetési politikát folytató tagállamokban látják a hibát. A franciák inkább áldozatokat látnak az adósokban, s a spekulációt, a felelőtlenül hitelező pénzintézeteket tartják ludasnak a válság kiterjedésében.

Francois Hollande eközben igen kellemetlen dilemma előtt áll. Növekedés-központú kampányával lendületesen érkezett az európai politikai színtérre. De el kell döntenie: ha a periféria adós országainak „szóvivője” akar lenni, hamar ő is oda sodródhat. Ha viszont inkább az északiakhoz húz – ahogy tette ezt elődje, Nicolas Sarkozy, aki maga is kampányolt Merkelnél az eurókötvényekért, ám sikertelenül –, megszegi választási ígéreteit.

Merkel, de feltehetően a piacok sem hagynak sok időt a gondolkozásra a francia államfőnek. A kancellár a minap arra emlékeztetett egy beszédben, hogy Franciaország folyamatosan veszít versenyképességéből, és utalt arra, a nyugati szomszéd előbb-utóbb maga is problémává válhat.

Elemzők emlékeztetnek arra, hogy a francia gazdaságpolitikában rejlenek „aknák”: 2011 végén az államadósság GDP-arányosan 85 százalék volt, (míg Spanyolországé akkor még 66 százalék). A francia közkiadások a GDP 56 százalékát teszik ki, már magas adók mellett (az arány Németországban 45 százalék). A Financial Times szerint az euróövezetben Görögország után Franciaország a leginkább zárt gazdaság.

Mindeközben Párizsnak jövőre 3 százalék alá kell szorítania a költségvetési hiányt, ami brüsszeli előrejelzések szerint idén 4,6 százalék lesz, 2013-ra pedig 4,2. Hollande azonban azt ígéri, nem lesznek megszorítások. Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter nyíltan bírálta azt, hogy Párizs bizonyos területeken 62-ről 60 évre vitte le a nyugdíjkorhatárt, miközben egész Európában emelkedik a mutató. – A piacok majd megmutatják a franciáknak a helyes utat – vélekednek cinikusan Berlinben.

Ambiciózus tervek Brüsszelben

Ambiciózus tervvel álltak elő az EU vezetői a csütörtöki uniós csúcs előtt. Tíz év alatt központosítanák a költségvetési politikákat, közös pénzügyminisztériumot hoznának létre, és politikai uniót kovácsolnának. Közösen kéne megállapodni a tagállamok költségvetési hiányáról és államadósságának szintjéről. A megállapodotton túl tagállami állampapírkötvény-kibocsátásra külön engedélyt kéne kérni. Ez lenne az ára annak, hogy a németek belemenjenek a közös adósságkibocsátásba, például az eurókötvények formájában. A hétoldalas szöveget kedden hozták nyilvánosságra, és a csütörtökön kezdődő tárgyalások alapját szolgáltatja. A megvalósításhoz azonban az unió demokratikus legitimációját is át kell gondolni, de erre vonatkozóan konkrét javaslatokat nem tesznek, csak a nemzeti törvényhozások és az Európai Parlament intenzívebb bevonására utalnak.

Angela Merkel és Francois Hollande első berlini találkozójukon