Eurómentő a gyapotklánból
Kuvelisz – a Kathemerini elektronikus kiadása szerint – azt mondta: a pártoknak először a politikában kell megegyezniük, utána lehet kinevezni a kabinet tagjait. – Az országnak kormány kell – közölte. Venizelosz azt sürgette, hogy akár már kedden éjjel (lapzártánk után) szülessen megegyezés. Hozzátette, hogy a megállapodás lehetséges. „Biztos vagyok ebben, miután tárgyaltam Kuvelisz úrral, a nézeteink nagyon hasonlóak.” A Demokratikus Baloldal elvből ellenzi a memorandumot, de – írta a középjobb lap – most ingadoznak.
A Paszok az előző ciklusban kormányzó párt volt, és végül nagykoalícióba kényszerült az ND-vel (Új Demokrácia). Ez a szakértői válságkezelő kormány – amelyet Lukasz Papademosz, az Európai Központi Bank volt alelnöke vezetett – csak rövid ideig maradt hivatalban. Ez volt ugyanis a feltétele a mostani győztesnek, Antonisz Szamarasznak, az ND vezetőjének.
Szamarasz eljárását akkor a világsajtóban úgy értékelték, hogy egyéni ambícióit a nemzeti és az európai érdek elé helyezte. Amit valóban nem lehet Szamarasztól elvitatni, az a méretes politikai ambíció. A most 61 éves politikus gyakorlatilag egyetlen dologgal foglalkozott életében: a görög miniszterelnöki hivatal meghódítására készült. Ebben egy fő riválisa volt: JeórjioszPapandreu.
A két férfi iskolatárs volt a fővárosi Athens College elitiskolában, majd az USA-ban, az Amherst College-ban tanultak. A diáktársak arra emlékeznek, hogy a két görög (az egyik egy politikusi dinasztia örököse, a másik az athéni pénzarisztokrácia tagja) élénken politizáltak, és arcszőrzetet növesztettek, amikor a görög katonai junta betiltotta a szakállviselést.
Szamarasz a Harvardon MBA-fokozatot szerzett, de az üzleti világ helyett a közéletet választotta. Már 26 éves korában képviselővé választották az Új Demokrácia színeiben. A középjobb pártban sikeresen politizált, és 1989-ben külügyminiszter lett a Micotakisz-kormányban. Szamarasz nevéhez kapcsolják Athén elkeseredett, szinte háborús kampányát Macedónia névviselése ügyében. A külügyminiszter minden nemzetközi színtéren fellépett a függetlenné lett korábbi jugoszláv tagköztársaság ellen, és azt hirdette: az új állam neve eleve területi követelést sugall. Görögország északkeleti tartományát szintén Macedóniának nevezik. Az így gerjesztett feszültség volt az oka, hogy Szamarasznak akkor mennie kellett hivatalából. Később kilépett a pártjából is, és ezzel az ND elveszítette parlamenti többségét, majd a választásokat is.
Új pártot alapított. A Politikai Tavasz költői elnevezésű jobboldali párt a kezdeti szerény sikerek után kiesett a parlamentből. 2004-ben Antonisz Szamarasz visszatért az ND-be, és kapott egy európai parlamenti mandátumot. Az Új Demokrácia 2009-ben választási vereséget szenvedett, és addigi elnöke, Kosztasz Karamanlisz korábbi kormányfő lemondott a posztról. Szamaraszt a tagság közvetlen választáson választotta meg, az ellenfele Dora Bakojanni korábbi külügyminiszter volt. A politikusnőt Szamarasz egy évvel később kiszorította a pártból is.
A politikus háttere a görög gazdasági és politikai arisztokrácia, a mediterrán térség hajdani nagykereskedőinek világa. Ősei az egyiptomi Alexandriában éltek, az ottani gyapotkereskedelmen gazdagodtak meg. Visszatérve Hellászba egyszerre kötelezték el magukat a helyi politika és a kultúra mellett: iskolákat, múzeumokat alapítottak. Eddigi tapasztalatai ehhez a körhöz, illetve a hellén pártpolitizálás klánvilágához kötik.
Ha Szamarasz valami új megoldással áll elő, ez arra vall, hogy eddig titkolta világgazdasági és költségvetéspolitikai tudását, elképzeléseit. Ám feltehetően nem is ezért szavaztak rá – hanem mert erősen ígérte a görögöknek, hogy megőrizhetik szeretett eurójukat.
