Tolerancia: a választók győztek
A homoszexualitással kapcsolatos magyarországi társadalmi attitűdökről 2010 óta nem készült átfogó felmérés (az efféle kutatásokat kétévente ismétlik, a következőre 2012 őszén kerül sor). A legutóbbi vizsgálatból azonban kiderül, hogy 2008-hoz képest javult a helyzet, vagyis a társadalom a tolerancia irányába mozdult el – állítja Szalma Ivett szociológus, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének munkatársa.
– A homofóbia tekintetében kisebb javulás figyelhető meg az utóbbi időben, legalábbis 2010-ig, amikor az European Social Survey- (ESS) felmérés készült – hangsúlyozza Szalma Ivett. (Az ESS nemzetközi kutatás, amely országos reprezentatív mintákkal dolgozik, és a következő kérdéssel méri a homofóbia mértékét: mennyire ért egyet azzal, hogy „hagyni kell, hogy a meleg férfiak és a leszbikus nők szabadon éljék az életüket melegként és leszbikusként úgy, ahogy akarják?”)
A 2010-es magyar adatok szerint a magyar társadalomban a legtöbben magánügyként tekintenek a homoszexualitásra. Ez alapvetően kétfajta viszonyulást jelenthet: egyrészt passzív megengedőt (nem kell ezzel foglalkozni, hiszen mindenki azt csinál, amit akar, amíg nem sért másokat), másrészt passzív elutasítót (nem akarok ezzel foglalkozni, látni sem akarom őket). A második legelterjedtebb nézetcsoport szerint a homoszexualitás a társadalmi normáktól, szabályoktól eltérő viselkedés. A harmadik helyen holtversenyben találjuk a homoszexualitást betegségként azonosító nézeteket és az azonos nemű pár választását alapvető jognak tekintőket.
Az azonos nemű párok általi örökbefogadás megítélésében viszont már kevésbé egységes a kép. Úgy tűnik, hogy sokan „féltik” a gyermekeket az ilyen körülményektől. Itt is fontos szempont azonban, hogy a magyar lakosság többsége (ideértve a törvényalkotókat is) továbbra sem vesz tudomást a ma is azonos nemű kapcsolatokban felnövő gyermekekről, akik nem örökbefogadás útján kerültek azonos nemű párok alkotta családokba.
Takács Judit és Szalma Ivett egy 2011-es kutatásukban arra keresték a választ, hogy az azonos nemű párok kapcsolatának (élettársi viszony, házasság) törvényi elismerése segíti-e a homoszexuálisok társadalmi elfogadottságának növekedését.
Az Equality, Diversity and Inclusion című szaklapban megjelent tanulmányukban hangsúlyozták: az általuk vizsgált huszonhat európai országban 2002 és 2010 között ott csökkent jelentősen a homofóbia mértéke, ahol időközben a jogi szabályozás lehetővé tette az azonos nemű párok törvényesen elismert együttélését (regisztrált élettársi kapcsolat, házasság). Ezen országok közé tartozik Spanyolország, Svájc, Nagy-Britannia, Csehország és Szlovénia, 2009. július 1. óta pedig Magyarország is.
Idehaza erősen összefüggnek a politikai nézetek azzal, miként vélekednek a homoszexualitásról a megkérdezettek. A Political Capital 2010-ben publikált elemzéséből kiderült, hogy a hazai társadalomban a melegeket elutasítók magukat inkább jobboldalinak tartják, ugyanakkor a teljesen toleráns válaszadókhoz képest nem pozicionálják magukat lényegesen messzebb a politikai bal–jobb skálán (nem feltétlenül szélsőségesek). A Szalma Ivett által idézett felmérések is azt mutatják, hogy minél inkább jobboldali nézeteket vall valaki, annál kevésbé toleráns a homoszexualitással kapcsolatosan.
Legkevésbé az LMP szavazói tűnnek homofóbnak. Ebben valószínűleg nagymértékben közrejátszik, hogy ennek a pártnak a szavazóbázisát a fiatalok alkotják, akik az idősebb generációhoz képest elfogadóbbak a leszbikusok és melegek irányába is.
