Királyi baloldal
Nem is akármilyen fölénnyel nyerték a parlament alsóházának képviselői helyeit: a szocialisták egyedül is abszolút többségbe kerültek, miután a szükséges 289 mandátum helyett 314-et szereztek. Sőt baloldali szövetségeseikkel együtt 343 képviselővel rendelkeznek a nemzetgyűlésben. Mint a hétfői Le Monde megjegyzi, erre egyetlen példa volt eddig az 1958 óta datált V. Köztársaság történetében: 1981-ben, Francois Mitterrand köztársasági elnökké választása után a szocialisták 285 képviselőt küldhettek az akkor 450 főnyi parlamentbe, a mandátumok 58 százalékát megszerezve. Mostani győzelmük „csak” 52 százalékos.
A parlament baloldalát erősítik a Zöldek is, akik fennállásuk óta először alakíthatnak önálló parlamenti frakciót a nemzetgyűlésben, miután az ehhez szükséges 15 képviselői hellyel szemben 17-et szereztek. Ugyanez a bravúr nem sikerült ugyan a Baloldali Frontnak, de tíz képviselővel azért ők is ott ülnek majd a Bourbon-palotában. A Martinique szigetén megválasztott két független baloldali képviselő egészíti ki a sort, s így áll össze az impozáns 343 fős lista.
Az ellenzékbe szorult jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMP) 194, az Új Centrum nevű párt 14, és az egyéb jobboldali formációk 21 képviselői helyet nyertek, ezzel a parlament jobboldala 229 fős lesz. A francia szélsőjobboldal három helyet kapott, ebből kettőt a Marine Le Pen vezette Nemzeti Front (FN). Negyedszázad után került ismét a parlamentbe Le Pen pártja, de nem a pártelnök, hanem annak unokahúga, a mindössze 22 éves Marion Maréchal-Le Pen, valamint a sztárügyvéd, Gilbert Collard révén. A centrista Mo Demnek két szék jutott a parlamentben, de a pártot vezető, a francia közéletben jól ismert Francois Bayrou a választókörzetében alulmaradt a versengésben.
Királyi baloldal – hirdeti hétfői címoldalán a párizsi Libération, 18 kolumnát szentelve a szocialisták elsöprő győzelmének. Francois Hollande egész alakos címfotója ugyanakkor a kérdést is felteszi: mit kezdenek a francia szocialisták a hipertöbbséggel? A szokásoknak megfelelően hétfőn lemondott, de még ugyanabban az órában újabb kormányalakítással megbízott régi-új miniszterelnök, Jean-Marc Ayrault mindenesetre bizakodó. – A franciák következetesen választottak, a köztársasági elnök mostantól megvalósíthatja ígéreteit – nyilatkozta.
Hollande programja azonban megrendítően súlyos. Még a baloldali Libération is félve kérdezi: vajon nem ismétlődik-e meg az 1981-es baloldali győzelem utáni helyzet, amikor súlyos megszorítások következtek? A gazdasági és pénzügyi válság, a munkanélküliség növekedése, a versenyképességben való lemaradás kirobbantották a hatalomból a jobboldalt, de mit kezd ezekkel a problémákkal a most kormányhoz ülő baloldal? Mint a konzervatív Le Figaro írja: az államfő ezúttal minden hatalmat megkapott ahhoz, hogy szembenézzen az Európát és Franciaországot elborító krízissel. Nem vitatható Hollande célja a gazdasági növekedés beindításáról, de az még nem világos, hogy milyen eszközökkel éri el mindezt. A Le Figaro szerint mindenesetre költségvetési egyensúlyt kell teremteni, csökkenteni a vállalkozások terheit, abbahagyni a munkából és megtakarításaikból meggazdagodók megbélyegzését, rendezni a viszonyt Németországgal, valamint harmonizálni az eurózóna gazdasági, fiskális és költségvetési politikáját.
Csütörtökig megalakulhat az új francia kormány. Minden jel szerint csak apró változások várhatók Ayrault csapatában, hiszen mind a huszonnégy minisztert megválasztották képviselőnek. Akad persze néhány közülük, aki a kormánytagság helyett inkább a képviselői mandátumot választja, s a szövetséges baloldali pártok is igényelhetnek nagyobb szeletet a tortából. Bár a Zöldek és a radikális baloldaliak már eddig is bent voltak a kormányban, most esetleg a kommunisták is számíthatnak egy miniszteri tárcára, bár saját várakozásuk alatt szerepeltek a választásokon.
