Elsőként Ján Pociatek közlekedésügyi miniszter – Robert Fico egyik bizalmasa – hozta felháborodva nyilvánosságra, hogy Marcela Hrdának, a szlovák posta menesztett vezérigazgatójának végkielégítésként idén tavasszal 178 ezer euró (több mint 50 millió forint) ütötte a markát. – Ennyi pénzért egy postásnak a mostani átlagbére alapján kerek huszonöt évet kellene dolgoznia – hangsúlyozta. Még fel sem ocsúdott a szlovák közvélemény a megdöbbenéstől, amikor az egyik pozsonyi napilap kiderítette, hogy Pavel Kravec (képünkön), a szlovák vasúttársaság (ZSSK) igazgatótanácsának volt elnöke pedig 205 ezer eurót vághatott zsebre. Tovább fokozódott az országos felhördülés, miután az is kiderült, hogy leváltása után az első útja a lakóhelyéhez legközelebbi, garamszentkereszti (Ziar nad Hronom) hivatalba vezetett, ahol újdonsült munkanélküliként szociális segélyért folyamodott.

Akkor pedig százezrek nem hittek a szemüknek, amikor elolvasták a pozsonyi Pravdában Stefan Filip nyilatkozatát. A munkaügyi hivatal pozsonyi vezérigazgatója szerint a kérelem ugyanis jogos, ezért a szegénynek éppenséggel nem nevezhető személy vagyona a következő hat hónapban – az eddigi jelentős bevételei alapján meghatározott kulcs szerint – összesen további nyolcezer euróval gyarapodhat.

Rövidesen fény derült arra is, hogy szerződéseiket 2010-ben Jan Figel, az előző kormány közlekedésügyi, kereskedelmi és a regionális fejlesztésért felelős minisztere írta alá, habár erre már állítása szerint nem emlékszik. Ő egyébként jelenleg is a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) elnöke. Az említett, valamint a további jutalmazottak kivétel nélkül ennek a pártnak a tagjai. Összesen másfél millió eurónyi végkielégítést markoltak fel, ezért sokan a pártelnök-exminiszter azonnali lemondását követelték. Ő pedig kétségbeesetten arra szólította fel az érintetteket, hogy a jó erkölcs szellemében fizessék vissza az államkasszába az aránytalanul magas végkielégítéseiket. Eddig mindössze ketten tettek eleget a kérésének. Az egyikük éppen Kravec, aki lemondott párttagságáról is. Állítólag azért, mert sokan megfenyegették. A többiek hallgatnak.

Az exminiszter azzal is érvelt, hogy a többi tárcától szintén ugyanilyen nagy pénzekkel távoztak, de ez senkinek sem szúrt szemet. Ezért felszólította Robert Fico kormányfőt, hogy hozzák nyilvánosságra, hogy a rendszerváltás óta a kabinetek bukása után milyen végkielégítést kaptak az állami cégek vezető posztjairól menesztett személyek. Ezután viszont az elődjét eddig nagy hangon ostorozó jelenlegi tárcavezető némult el. Nyilván azért, mert már rájött, hogy az első Fico-kormány jelöltjei sem távoztak üres kézzel. Ráadásul néhányan alig két esztendő múltán most térnek vissza korábban betöltött tisztségeikbe. Végkielégítéseikről ugyancsak mélyen hallgatnak.

Így aztán a jelenlegi közlekedésügyi miniszter saját főnökének adta fel a leckét. Aki szeretné mielőbb lecsendesíteni a felhergelt közvéleményt. Ezért is rendet kell teremtenie a végkielégítések ügyében, méghozzá pártjának besározódása nélkül. Nem kizárt, hogy délre is tekint, mert az utóbbi időben mind élénkebben érdeklődik a magyarországi adók és más intézkedések iránt.

FOTÓ: SOMOGYI TIBOR