Az eurózóna vezetői rendre hangsúlyozzák: azt szeretnék, ha Görögország a valutaunióban maradna, de a mentőcsomaghoz fűzött memorandumot (amelynek részét képezik a kemény és népszerűtlen megszorító intézkedések) be kell tartania a következő kormánynak is. Újratárgyalásra nincs esély, esetleg a teljesítés időkorlátain enyhítenének. A legfájdalommentesebb megoldás az euró övezet számára az lenne, ha a memorandum betartása mellett elkötelezett pártok nyernének, illetve tudnának koalíciót alkotni.

Ha az uniós feltételek újratárgyalása vagy felmondása mellett kardoskodó pártok győznének, akkor feltehetően Görögországnak előbb-utóbb el kell hagynia az övezetet. Mindenesetre a „trojka” (Európai Bizottság, Európai Központi Bank, Nemzetközi Valutaalap) szélsőséges esetben nem utalná át a mentőcsomag következő részletét, ami teljes csődöt okozna a hellén államban. Így képtelenek lennének utalni a nyugdíjakat vagy akár a rendőrök fizetését.

Görögország jogilag nem rúgható ki az euróövezetből, de a forrás megvonása az ország kiválását okozná. Mivel nincs szabályozva az euróból történő kilépés, a görögöknek valószínűleg az egész Európai Uniót el kellene hagyniuk.

Az euróövezet fővárosaiban elkészültek a görög kiválást modellező tervek. Arról megoszlanak a vélemények, hogy valóban mekkora kárt okozna az övezetnek Görögország kilépése. Gazdasági elemzők arra emlékeztetnek: a görög adósság teljes mértékben állami, illetve közintézmények kezén van, és érvelésük szerint a „grexit” (a görög távozás) nem jelentene nagy veszélyt a reálgazdaságra, mert már nem okozna rendszerszerű sokkot. Az esetleg beinduló bankrohamokra (is) utalva Mario Draghi, az EKB vezetője kijelentette: megfelelő garanciáért cserébe likviditást biztosítanak minden bajba jutott, de életképes banknak.

Az eurózónának az a legfontosabb, hogy a görögök minél előbb kormányt alakítsanak. Valószínűleg első közleményeik is erre szólítják majd fel a győztest, hiszen semmi sem veszélyezteti jobban az övezetet, mint a még tovább tartó bizonytalanság Görögországgal kapcsolatban. De athéni megfigyelők arra figyelmeztetnek: egyáltalán nem biztos, hogy ezúttal sikerül összekovácsolni a szükséges koalíciót, és nem elképzelhetetlen egy harmadik forduló sem.

Athéni források szerint a görög politikai elit nem hajlandó vállalni annak az akár több évtizedig is tartó nehéz útnak a végigvezénylését, amely az ország előtt áll. Nem készítik fel a választókat arra, hogy a nyugdíjak megnyirbálása, a tömeges elbocsátások, a fizetéscsökkentések csak a kezdetet jelentik ezen az úton. Forrásaink azt is hozzáteszik: így nem is csoda, hogy a választók nem hajlandók tudomásul venni, hogy nem lehet visszatérni a válság előtti életformához.

A hétvégét megelőző feszültséget jelzi, hogy Angela Merkel német kancellár aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban: az unió tengelyének két pontja, Németország és Franciaország gazdasága között egyre nagyobb a szakadék. A német álláspont szerint Francois Hollande francia elnök kénytelen lesz megszorításokat eszközölni, ha újra versenyképessé akarja tenni a francia gazdaságot. Ám a szocialista elnök épphogy a megszorítások ellen kampányolva jutott be az Élysée-palotába. Bírálóinak üzenve Merkel a berlini Bundestagban hangsúlyozta: Németország erős, de annyira nem, hogy egyedül mentse meg az eurózónát – ehhez másoknak is lépniük kell.

Ha jön a drachma, akkor a görögök nem csak az eurótól, de az uniótól is búcsúzhatnak