Az üzenetet tegnap az úgynevezett Leveson-bizottságban olvasták fel, ahol több mint hét órán át tartott a brit kormányfő meghallgatása. Az egyik legfontosabb kérdés az volt, vajon Cameron baráti viszonya a cég vezetőivel befolyásolta-e politikai döntéseit.

Éppen Cameron jelentette be tavaly nyáron, hogy Lord Brian Leveson bíró vezetésével vizsgálat indul, hogy felmérje a brit média működését és morális állapotát azután, hogy kiderült: a News International több lapjánál bevett szokás volt, hogy feltörik hírességek, a királyi család vagy bűncselekmények áldozatainak mobiltelefon-hangpostáját. (Ez nem tévesztendő össze az ügyben zajló büntetőügyekkel. Ezekben feltört e-mail fiókok és az újságírók által megvesztegetett rendőrök után is nyomoznak, tegnap is további három embert őrizetbe vettek.)

Ezen a héten a Leveson-bizottság a médiának és a brit politikusoknak az elmúlt évtizedekben túlságosan is szorossá vált kapcsolatát vizsgálta. Nagy nevek – volt miniszterelnökök, pártelnökök – sorjáztak hétfő óta előtte, ezt „koronázta meg” Cameron tegnapi megjelenése.

Eddig is nyilvánvaló volt, hogy a miniszterelnök baráti kapcsolatban áll Brooksszal, ezt az idézett üzenet legfeljebb megerősíti. Ám a kormányfő hangsúlyozta: tudja, hogy egy politikusnak óvatosnak kell lennie, ha a médiában vannak barátai, de úgy véli, ő mindig helyesen cselekedett. Azt pedig kereken tagadta, hogy igaz lenne, amivel Gordon Brown volt munkáspárti kormányfő támadja, azaz nem kötött egyezséget az NI-vel, és nem adott kedvezményeket a cégnek politikai támogatásért cserébe.

Az ellenzéki vádak fontos kérdése az is, hogy a miniszterelnök vajon milyen megfontolásból bízta rá Jeremy Hunt kulturális miniszterre a döntést arról, hogy a Murdochanyacég megveheti-e a BSkyB műholdas televíziós szolgáltatót. Miközben – állítja az ellenzék – nagyon jól tudta, hogy Hunt már korábban is támogatásáról biztosította az üzletet. Cameron azt állítja, erről nem tudott, és jogi tanácsot is kért azelőtt, hogy Huntnak adta volna az ügyet – akiről később kiderült, hogy bizalmas embere szoros kapcsolatban állt Murdoch lobbistáival. Arról pedig, hogy miért választotta Andy Coulsont, a lehallgatási botrány miatt bezárt vasárnapi lap egykori főszerkesztőjét kommunikációs főnökének, úgy nyilatkozott: akkor meg volt győződve arról, hogy Coulson valóban nem tudott arról, mi folyik a szerkesztőségben.

A héten minden vallomásból az derült ki, hogy a brit politika és média ezer szállal kötődik egymáshoz. John Major egykori konzervatív kormányfő felidézte, amikor egy vacsorán 1997-ben Rupert Murdoch közölte vele: változtasson Európa-politikáján, távolodjon el az uniótól, különben megvonja pártjától a lapjai támogatását. Major ezt megtagadta, az NI-lapok pedig át is álltak a Munkáspárthoz, amely akkor Tony Blair vezetésével győzött. Az NI ezt azzal cáfolta, hogy a lapjaiknak nem volt egyértelmű politikai álláspontjuk.

Gordon Brown tanúkkal is bizonyította: Murdoch korábbi vallomásával ellentétben nem fenyegette meg „háborúval” a sajtócézárt, és azt is cáfolta, hogy engedélyt adott volna a Sun bulvárlapnak arra, hogy beszámoljon kisfia súlyos betegségéről. Murdoch egyébként minden oldalon építette a kapcsolatait: családja, illetve Rebekah Brooks is rendszeresen találkozott Brownékkal, mielőtt megromlott a kapcsolatuk.

Cameron kormányfő a Leveson-bizottsághoz érkezik