Nem mentőöv, csak kölcsön?
A döntés az eurózóna pénzügyminisztereinek szombat délutáni videokonferenciáján született, és a spanyol igényeknél jóval nagyobb összegről van szó: akár 100 milliárd eurós is lehet az a hitelkeret, amelyet Brüsszel a spanyolok rendelkezésére bocsát. Ez az éves spanyol GDP tíz százaléka. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy Madrid kölcsönt kap a mentőalapból, és háromszázalékos kamattal fizeti majd vissza. Ez jóval alacsonyabb a hatszázalékos hozamnál, amelyet a tízéves spanyol állampapírokért kell ígérniük. Nem tudni, hogy pontosan mennyi kölcsönt vesznek majd igénybe a spanyolok; korábban Madrid arról beszélt, hogy 40 milliárd euróra lenne szüksége, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) spanyol bankokat vizsgáló jelentése szerint azonban ez csupán a minimum. Akár ennek a duplája is szükséges lehet a lyukak betömködéséhez. Az IMF szerint a spanyol pénzintézetek 70 százaléka stabil, de 30 százalékuknál komoly bajok vannak.
A spanyol kormány igyekszik úgy beállítani a dolgot, mintha a mentőcsomag – és a vele járó szigorú feltételrendszer – kizárólag a bajba került bankokra terjedne ki. Nem szólhatnak bele a költségvetési politikába, nem írhatnak elő további megszorításokat –reménykednek. A spanyol konzervatív kormány december óta több megszorítócsomagot is elfogadott, és valószínűleg a jövőben is rákényszerül majd a kiadáscsökkentésre, de nem szeretné, ha ez „külső nyomásra” történne. Madridi elemzők szerint azonban igencsak kétséges, hogy mekkora mozgástere marad a kormánynak. A bizottság „fekete ruhás” emberei jönnek majd ellenőrizni, és bár a hitelnyújtásban az IMF nem vesz részt, ők is beszállnak majd tanácsokkal – jósolja a Der Spiegel című német hírmagazin.
Mariano Rajoy miniszterelnök csupán vasárnap délben állt a sajtó elé, hogy közölje: délután a terveknek megfelelően elutazik Lengyelországba, hogy megnézze országa válogatott mérkőzését a labdarúgó-Eb-n. Ebben nem talált semmi kivetnivalót, bár a spanyol média hevesen bírálta, különösen hogy a „piszkos munkát”, a szombati bejelentést Luis de Guindos gazdasági miniszterre bízta. Rajoy igyekezett saját győzelmeként beállítani a megállapodást, és kitartóan csupán „kölcsönről” beszélt. Amikor nekiszegezték a kérdést: miért tagadta hetekig a kormány, hogy szükség lesz külső segítségre, Rajoy egyszerűen közölte: ilyen dolgokról nem lehet beszélni a nyilvánosság előtt. Szerinte az eddigi reformoknak (a munkaerőpiac liberalizációjának, az adóemeléseknek, az oktatási kiadások csökkentésének stb.) köszönhető, hogy nem a spanyol államot kell menteni, csupán a bankokat kisegíteni. Most abban bízik, hogy ezzel sikerül visszaállítani a pénzpiacok bizalmát is.
Saját választói bizalmát azonban sikerült eljátszania. A CIS kutatóintézet felmérése szerint soha ekkora zuhanást nem szenvedett még kormány ilyen rövid idő alatt. A Rajoy-kormány miniszterei fél évvel a beiktatásuk után mind egy szálig „megbuktak” – írja az ellenzéki hangvételű El País. Az ellenzéki szocialisták egyelőre óvatosan bánnak a kritikával: nekik is van részük jócskán abban, hogy a spanyol gazdaság idáig jutott. Csupán azt sürgetik, hogy mielőbb álljon fel egy parlamenti vizsgálóbizottság, amely kiderítené: hogy jutottak ebbe a helyzetbe a spanyol pénzintézetek, különösen a negyedik legnagyobb bank, a több takarékpénztár és bank fúziójából létrehozott Bankia, amelyet eddig 23 milliárd euróval kellett a kormánynak konszolidálnia.
