A bankokban és más hivatalos pénzváltó helyeken ugyanis egy ideje egyre nehezebb dollárhoz jutni. 2011 októbere óta egymás után léptek érvénybe az új beváltási korlátozások, nyilvánvalóan a pénzkimentés akadályozására. Május végétől Cristina Fernández kormánya például elrendelte azt is, hogy a külföldre utazóknak pesójuk dollárra átváltásához előzetes engedélyt kell kérniük az adóhatóságtól (AFIP).

Ehhez kérdőívet kell kitölteniük személyes adataikkal, mi az utazásuk célja, mennyi időt kívánnak külföldön tölteni, milyen közlekedési eszközzel. Az AFIP élén álló Axel Kicillof – akit a brit The Economist hetilap „fiatal marxista közgazdászként” említ – mindeddig nem tette világossá, hogy milyen kritériumokat alkalmaznak az igények elbírálásakor. Ami bizton állítható, a rendszer egyre szigorodik.

Az ok egyszerű: a hivatalos adatok szerint 2011-ben 23 milliárd dollár értékben menekítettek ki tőkét az országból a gazdasági növekedés lassulásának, az infláció (hivatalosan 10, az ellenzék szerint 25 százalékos) megugrásának jeleire. A spanyol El País szerint a gazdaság, így az export megtorpanását részben külső tényezők, a világgazdaság helyzete, illetve az eurózóna válságának továbbgyűrűző hatása is befolyásolják.

Mindezek következtében nagy nyomás hárul az argentin peso, miként a brazil real leértékelésére is az euróhoz képest erősödő dollárral szemben. Argentínában a dolláreladás korlátozása látszatra meghozta első eredményét, amennyiben 2012 első negyedében – ismét csak hivatalos adatok szerint – „csak” 1,6 milliárdot vittek ki az országból.

Cristina Fernández elnök szerdán televíziós beszédben ígérte meg, hogy a saját folyószámláján lévő dollárt a lekötés lejártakor átváltja pesóra. Erre biztatta a hivatalnokokat is, mondván, ezt diktálja az ország érdeke – írta a Clarín napilap. Az elnök asszony szerint a 40 millió lakosmindössze három százalékának van dollárja bankban. A La Nación újság szerint viszont mesterséges hisztériát keltenek a dollár körül, hiszen a központi bank tartalékai – amelyeket korábban a kormány közkiadásokra és adósságszolgáltatásra is felhasznált – állítólag most stabilizálódtak, s 47 milliárd dollárt tesznek ki.

Az argentinok emlékében élénken él még a 2001-es nagy pénzügyi összeomlás, amelyet hasonló, ám még nagyobb mértékű pénzkimentés előzött meg. A dollárvásárlás korlátozása aligha hoz tartós megoldást, amikor a peronista kormány úgynevezett unortodox gazdasági politikája, így a magánnyugdíjpénztárak államosítása, majd legutóbb áprilisban a spanyol Repsolnak a YPF olajtársaság-beli részvénycsomagjának nacionalizálása elriasztja a befektetőket. Ráadásul az Európai Unió különféle szankciókat fontolgat, így már emelt is kifogást a WTO-nál az argentin importkorlátozások miatt.

A mesterségesen fenntartott pesókurzus drasztikusabb leértékelésével még inkább megugrana az infláció, s alighanem ezzel arányosan csökkenne az elnök népszerűsége. Cristina Fernándezt tavaly októberben 54 százalékkal választották újra államfőnek, ám azóta népszerűsége majd 20 ponttal esett vissza. A csökkenést a szuverenitás helyreállításának hangzatos jelszavával indokolt Repsol államosítása egy időre megállította. Ám Buenos Airesben és másutt is időről időre a fazéktetők csörömpölésével adják jelét az asszonyok, hogy az infláció felemészti tartalékaikat és türelmüket.

FOTÓ: REUTERS ARGENTINE PRESIDENCY