Elárasztják a gerillaösvényeket
A török kormány – a hazai és nemzetközi tiltakozás ellenére – évek óta tervezi, hogy erőművet, völgyzáró gátat épít a Tigris folyóra. A gát 135 méter magas lenne és 1,8 kilométer hosszú. Az építkezés árát másfél milliárd dollárra becsülik. A nyilvánosságra hozott elképzelések szerint villamos áramot termelne az erőmű, a gát pedig lehetségessé tenné, hogy öntözzék a termékeny tájat.
A terv azonban nem egyértelmű. Az építkezést sok-sok éve elhatározták már, de a terv megvalósítása néhány éve elakadt. A finanszírozást ígérő német, osztrák és svájci bankok ugyanis bejelentették: nem adnak pénzt az építkezésre, mert a fejlesztés nem tesz eleget a Világbank kulturális örökség- és környezetvédelmi követelményeinek. A nem egészen négyezer lakosú városka és környéke az emberi civilizáció egyik leggazdagabb színtere: éltek itt hettiták, görögök, rómaiak, fontos központja volt az Oszmán Birodalomnak. Erre vezetett a selyemút, járt itt egykor Marco Polo is. A török hatóságok az építészeti emlékek töredékét átvinnék egy skanzenbe. A török állami hivatalok megakadályozták, hogy a város felkerüljön az UNESCO világörökség-listájára.
Beszélgetőtársaim azt mondják, hogy rengeteg érték lehet még feltáratlan – a hatóságok a legkevésbé sem szorgalmazzák a régészeti feltárást. Ha felépítenék Törökország harmadik legmagasabb völgyzáró gátját, a városkán kívül még kétszáz, főként kurdok lakta falut is elöntene a víz. Legalább ötvenezer embert kellene kitelepíteni. A lakók többsége kurd, de élnek még itt szír keresztények, jazidiak (egy ősi vallás kurd követői) is. A régió kincseiről sokan és sokat tudnak: évente majd kétmillió turista jár itt. A mezőgazdaságon kívül a turizmus a fő jövedelemforrás.
Mivel más jövedelem nincs, ide nem ért el a „török csoda”. Beszélgetőpartnereim szerint sokan – főleg a fiatalok – elvándorolnak. Mazlum Cinek itt Budapesten azt mondja, szerinte a vállalkozás nem az energiatermelést vagy öntözést szolgálja. Úgy véli, nem a kurdok üldözési mániájáról van szó: sok külföldi is tisztán látja, hogy az elárasztással a török hatóságok a kurd gerillák ellen akarnak harcolni. Ezt szolgálhatja a kitelepítés, ami sokszor törvénytelen eszközökkel, erőszakkal történik. A másik elképzelés, hogy elárasztva a szűk völgyeket, lezárnák a PKK (Kurd Munkáspárt) harcosainak útját az iraki területen lévő táborokból. Ayda, Mazlum felesége arról beszél, hogy a tervezett árasztás tönkreteszi az egyedi természeti kincseket, növényzetet, állatvilágot. De szárazságot okozhat Szíriában és Irakban is. Közel-Keleten a víz feletti uralom hatalmi kérdés, és Recep Tayyip Erdogan kormánya így tör regionális uralomra.
A gerillaháború szerintük nem ok, hanem következmény. Az egymást követő török kormányok következetesen elnyomják a kurd nyelv használatát, a kultúrát, az identitást. A gyerekek az iskolában továbbra is idegen nyelven, azaz törökül kénytelenek tanulni, miután elmondták a reggeli „hazafias fogadalmat”. Ezzel a szózattal szinte minden kisebbségnek baja van – az állam elvitatja a másmilyen nemzetiségű, vallású gyermek identitását.
Mazlum szerint Erdogan reformjai nem érintik a nemzetiségi, nyelvi jogokat. Lett ugyan kurd nyelvű állami tévé, de bármelyik pillanatban bezárható, mert voltaképpen nem törvényes. A kurd sajtó állapotát jelzi a rengeteg börtönben lévő kurd újságíró. – A törökországi bíróságok bárkit elítélnek, akire a hatósági „koronatanúk” azt mondták, hogy kapcsolatban áll a gerillákkal. Most is másfél tucat törvényesen megválasztott helyi polgármester van így börtönben. Kiegyezésnek, a kurd kulturális jogok érvényesülésének nincs nyoma, mert Erdogannak óriási többsége van a parlamentben. Ezért megteheti, hogy elárasztja a műkincseket és lerombolja a falvakat. Esetleg talál lojális „fehér” kurdokat, akik majd tapsolnak hozzá – mondja Ayda.
