Az egyik legismertebb kínai ellenzéki ezzel arra a kérdésre felelt: elképzelhető-e, hogy még az életében demokráciává lesz a világ legnépesebb állama. A „mezítlábas ügyvédnek” is nevezett, gyerekkorától vak aktivista az egyik legbefolyásosabb amerikai agytröszt, a Külkapcsolatok Tanácsa (CFR) konferenciabeszélgetésén vett részt New Yorkban; ebbe telefonon a Népszabadság is bekapcsolódhatott Budapestről. A házi őrizetéből áprilisban, kalandosan megszökött, majd májusban az Egyesült Államokba kijutott 40 éves Chent, akinek ügye az amerikai–kínai kapcsolatokban is hullámokat vert, a beszélgetésen Jerome A. Cohen veterán jogászprofesszor, a kínai jog jó ismerője faggatta mandarin nyelven; a beharangozó szerint ez volt a CFR első olyan rendezvénye, amelyet részben sem angolul tartottak (szinkrontolmács fordított).

Chen ugyanakkor úgy vélte: noha országa alapvető belső változást él meg, nem lehet arra számítani, hogy ezek a változások egyik napról a másikra érjenek be. – Nem lehet egyetlen hét alatt elhordani egy hegyet –mondta képletesen. Kínát az ő, váratlan fordulatot vett ügye mellett Bo Xilai esete, a kegyvesztetté vált chongqingi párttitkáré is felkavarja most, miközben a világ legnépesebb államában az ősszel vezetőváltásra kerül sor. – Többször is hallottam már, hogy Kína nem fogadhatja el, másolhatja le a nyugati demokráciát. Rendben! Kövesse a keleti demokráciákat, mint Japán vagy Tajvan – fogalmazott Chen, aki kérdésre válaszolva leszögezte, nem gondolta meg magát, amikor végül is nem maradt Kínában, hanem az USA-ba érkezett tanulni – egyébként a New York-i Egyetem az amerikai és az ázsiai jog kérdésének szentelt központjába, amelyet éppen Cohen alapított. Mint fejtegette, menedéket kért ugyan az amerikaiaknál, amikor a pekingi követségre szökött, de nem folyamodott menekültstátusért az Egyesült Államokban, hanem jogaival élve, diákként érkezett.

Az éppen egyórás beszélgetés mindvégig a jogállamiság, a jogalkalmazás és a jogsértések témáját járta körül. Chen „jó konfuciánusként” úgy tartja, az emberből előbb-utóbb kiütközik jó természete. Felháborodással vegyes szomorúsággal beszélt ugyanakkor arról, hogy a helyi hatóságok önkényének, vegzálásának kitéve él Shandong tartományban fi vére és unokaöccse. (Rokonaiért Chen még áprilisban, az ismert videomegosztón közzétett üzenetben emelt szót Wen Jiabao kormányfőnél. A családból ő maga, valamint felesége és két gyerekük érkezett később, májusban New Yorkba.) De az önmagukat egyre nagyobb számban felgyújtó tibeti tiltakozók akciójára vonatkozó kérdésre –csütörtökön egy háromgyerekes anya választotta a tűzhalált Szecsuán tartományban; ezzel harminc felett jár a tavaly kezdődött önégetési kampány áldozatainak a száma – csak alapigazsággal felelt Chen: „minden népcsoportnak testvérként kellene élnie egymással”.

Az egyébként orvosi tanulmányokat folytatott, autodidakta jogász a kínai rendszer áldozatai, így a drákói családtervezési politikából fakadó kényszerabortuszok elszenvedői mellett állt ki szülőhazájában. Elmondta, felfogása szerint a jogot nem érdemes csak szobatudósként tanulmányozni, hanem ezt a tudást a gyakorlatba is át kell ültetni. Hét év házi őrizet és a vele járó elszigeteltség után most többet akar tudni a világról, és angoltudásán is rendszeresebb készüléssel akar javítani, mondta.

A menekülésekor megsérült Chent felesége segíti a sajtóbeszélgetésre