A káoszt fokozza, hogy június 10-i határidővel lemondott posztjáról Miguel Angel Fernandez Ordonez, a spanyol nemzeti bank elnöke (akinek még egy hónapja lett volna mandátuma kitöltéséig). A nemzeti bank elnökét még az előző, szocialista kormány nevezte ki, a konzervatívok pedig súlyos kritikákkal illették, amiért nem figyelmeztetett előre a minap csődbe jutott Bankia siralmas állapotára.

Miguel Angel Fernandez Ordonez

A Bankia sorsa kapta a legnagyobb figyelmet tegnap is: a spanyol piacot megrengette a Financial Times híre, mely szerint a spanyol kormány megpróbált azzal lobbizni az Európai Központi Banknál, hogy spanyol állampapírokkal tőkésítené fel a Bankiát, ám ezekért a papírokért az EKB vállaljon kezességet. Az ötletet a frankfurti székhelyű intézmény azonnal elutasította. A spanyol kormány gyorsan tagadta, hogy ilyen ötlettel állt volna elő, de addigra már megvolt a baj.

Egyelőre úgy fest, hogy Madrid csak rohan az események után. A Bankia csődje még messze nem a történet vége: a negyedik legnagyobb pénzintézetet (amely számos kisebb egység, köztük eladósodott tartományi takarékpénztárak fúziójából jött létre) a legutóbbi becslések szerint 19 milliárd euróval kellene konszolidálni, miután eddig már négymilliárdot költöttek rá. A spanyol bankok kétharmada ugyan – spanyolországi elemzők szerint – jobb állapotban van, de a fennmaradó egyharmad bármikor hasonló helyzetbe kerülhet.

Eközben a spanyol parlamentben éles szócsatákat vívnak a szocialisták és a konzervatívok, egymást vádolva a válság „félrekezelésével”. Tény, hogy a novemberben leköszönt szocialista kabinet még „csak” a GDP hat százalékára tette a költségvetés hiányát, amiről a konzervatívok gyorsan kiderítették, hogy inkább 8,9 százalék: innen kellene idén 5,3 százalékra lemenni. Már most sejteni lehet, hogy ez lehetetlen vállalkozás.

Ezért nyilván jókor jött a bejelentés, hogy a konvergenciaprogramok értékelése során az Európai Bizottság arra a következtetésre jutott, adnak még egy kis időt Spanyolországnak: a költségvetés hiányát előreláthatólag nem 2013-ra, hanem csak 2014-re kell a GDP három százaléka alá csökkenteni. Ám ennek a türelemnek ára van: javasolták, hogy a kormány mihamarabb növelje az adókat (főképp az áfát), emelje a nyugdíjkorhatárt (67 évre), és bánjon szigorúbban az autonóm tartományi kormányokkal. Segíthet az a javaslat is, hogy a bajba jutott bankok közvetlenül az európai mentőalapoktól kérjenek segítséget, ne a kormányoktól, amelyeket így csak további adósságokba kergetnének: ez azonban csak Barroso bizottsági elnök javaslata, amit még le kellene nyomnia a német kormány torkán is.

A spanyol gazdaság mindenesetre idén és várhatóan jövőre is recesszióban marad, arra senki sem tud választ adni, hogy miből indul majd meg a növekedés. Mariano Rajoy miniszterelnök szerint azonban Spanyolországnak nem kell európai mentőcsomag, azok eddig sem vezettek eredményre. Madrid egyébként idén már biztosította a finanszírozáshoz szükséges összegek több mint felét, ezért nincs akut csődveszély. Más kérdés, hogy meddig bírja majd az ország az elképesztő hozamokat fizetni, ha a piaci nyomás belátható időn belül nem csökken.

Felerősödtek az aggodalmak

A kohéziós támogatás „visszaadásáról” szóló brüsszeli döntés kora délutáni bejelentése egyforintos hirtelen erősödést okozott az euróárfolyamban, de ezt pillanatok alatt elsodorta a mediterrán válságországok felől már reggel óta érkező rossz hírek sorozata. Az alaphangulatot a Quaestor elemzői szerint a spanyol bankrendszer feltőkésítése körüli kérdőjelek adták meg, ezt követték az erős hozamemelkedéssel járó olasz és spanyol kötvényaukciók.

Az sem segített, hogy az Európai Bizottság egyéves haladékot adott a spanyoloknak a deficit leszorítására. Ez kétéves mélypontra, az 1,24-es szintig gyengítette az eurót a dollárhoz képest. Az euró végül a nap eleji 297-ről 301 forint közelébe drágult, míg a BUX 3,1 százalékot zuhanva, 16 ezer pont alá bukott. (K. B.)