A Maliban lezajlott puccs után az oázisvárost az Ansar Dine (arabul: a hit védelmezői) iszlamistái tartják irányításuk alatt, akik máris megkezdték a rombolást. Timbuktu három mecsetje és tizenhat, több száz éves mauzóleuma szerepel az UNESCO világörökségi listáján, a párizsi székhelyű ENSZ-szervezet azonban nem sok mindent tehet a védelmükért. – A rombolás hátterében vallási konfliktusok állnak. A határokon túlról érkezett felkelők hitetlenekként tekintenek a helyiekre. Meg akarják nekik mutatni az igazi iszlámot, vagyis azt, amit ők a saját országukban gyakorolnak – nyilatkozta lapunknak a Mali Egyetem professzora, Ibrahima Albarka Traore, az UNESCO egyetemi hálózatának képviselője. Hozzátette, hamar kellene cselekedni, különben az ősi kéziratok heteken belül eltűnhetnek a városból, kicsempészhetik vagy eladhatják őket. Így rendkívül gyorsan a semmibe veszhet Afrika írásos kultúrája, amiről a Nyugat alig tud valamit.

A maghrebi (északnyugat-afrikai) al-Kaidával is szoros kapcsolatot ápoló Ansar Dine szalafista csoport a tuareg (berber) felkelés idején vette át a hatalmat a városban. A tuaregek lázadása pedig Moammer Kadhafi líbiai vezető bukásával kezdődött. A diktátor szolgálatában harcoló tuareg katonák hazatértek, és elhatározták, kiszakítanak maguknak egy részt Maliból. A mali elnök tehetetlennek bizonyult, így Amadou Sanago, a hadsereg parancsnoka vette a kezébe az irányítást. A puccs azonban épp fordítva sült el: kihasználva a fővárosban, Bamakóban uralkodó káoszt, a tuaregek előrenyomultak, és elfoglalták Kidal, Gao, végül Timbuktu városát, majd kikiáltották Azawad államot. Timbuktuból azonban gyorsan elkergette őket az Ansar Dine, akiket nem érdekel a függetlenség, helyette inkább „szent háborút” vívnak.

A nyugat számára misztikus város fénykorában fontos kereskedelmi és tudományos központ volt. Mára igen elszegényedett, megszerzése viszont szimbolikus jelentőségű. Az UNESCO már a város lerohanásakor figyelmeztetett, veszélyben vannak a világörökség részét képező ősi, sártéglából és fából készült mecsetek és a szentek sírjai, valamint a városban található tudományos kéziratok. Az utóbbiakat egyes tudósok a holt-tengeri tekercsekhez hasonlítják, az egyik mecset pedig az alexandriai könyvtár pusztulása óta a legnagyobb könyvállománnyal bír Afrikában. Az iszlamisták állítólag már az Ahmed Baba Intézetet is elfoglalták, ahol negyvenezer iratot őriznek.

Mit tehet ilyenkor az UNESCO? Leginkább csak aggódhat, mert kézzelfogható eszközei nincsenek a kultúrkincsek megóvására. – A kormány mással van elfoglalva, így az UNESCO-nak kell felhívnia a nemzetközi közvélemény figyelmét, és lépéseket követelni. De az idő ellenünk dolgozik – mondta Traore, aki hozzátette, a város eddig nagyon vonzó volt a turisták számára, ők jelentették a fő bevételi helyi forrást.

Mindeközben Bamakóban az elnöki székért marakodnak. Úgy tűnt, a Nyugat-Afrikai Országok Gazdasági Közösségének (ECOWAS) sikerült megállapodnia Sanagóval, és az ideiglenes elnök továbbra is Dioncounda Traore maradhat. A junta szimpatizánsai a hírre az utcára vonultak, és betörtek az elnöki palotába. Traorét megtámadták, és annyira megverték, hogy kedden Franciaországba szállították kórházi kezelésre. Félő, hogy mire Bamakóban kiegyeznek, a nemrég még demokratikus államnak tekintetett Mali északi része a szélsőségesek paradicsomává válik.