Nincs még itt a forradalom ideje
Pedig Ciprasz igyekezett békülékeny nyilatkozatokat tenni, és hangoztatni: nem akarja, hogy hazája kilépjen az euróövezetből, csak épp a mentőcsomag feltételeit tárgyalná újra.
Az európai baloldali politikusok és híveik egyfajta jelzést látnak Ciprasz feltűnésében: a fiatalember az előrejelzések szerint megnyerheti a június 17-i görög választásokat, és akkor Európában hosszú idő óta először „vörös” politikus alakíthatna kormányt. A válság és a megszorítások kapcsán óhatatlanul felmerül, hogy máshol is van-e esély „baloldali fordulatra”.
– A radikális baloldali pártok az utóbbi választásokon szinte mindenütt megerősödtek: Spanyolországban hét százalékot ért el az Egyesült Baloldal novemberben, a francia elnökválasztáson a negyedik helyre futott be a jelöltjük, a görögöknél pedig a kommunistákkal együtt akár győzhetett volna Ciprasz pártja – mondta lapunknak Cornelia Hildebrandt, a német Baloldali Párthoz közelálló Rosa Luxemburg Alapítvány vezető elemzője. – Főként ott sikeresek, ahol az emberek már saját bőrükön érzik a válság hatását, ahol konkrét javaslataik vannak, és ahol „rá tudnak csatlakozni” a társadalmi elégedetlenségi mozgalmakra: például együtt tudnak működni a szakszervezetekkel. Kormányzati szerepre pedig csak akkor lenne esélyük, ha összefognának a szociáldemokratákkal, és félretennék a két mozgalom közti történelmi ellentéteket. Erre egyelőre kevés jel mutat.
A szociáldemokráciától balra álló „vörös pártokat” gyakran éri az a vád, hogy csupán illúziókat kergetnek, de megvalósítható, életképes ötleteik nincsenek. – A német Baloldali Párt már 2010 óta mondja, hogy csupán megszorításokkal nem lehet a válságból kilábalni.
A korábbi pártelnök, Oskar Lafontaine évek óta szorgalmazza az eurókötvények bevezetését. Most örömmel látjuk, hogy Francois Hollande és mások is felkarolták a javaslatainkat, és szorgalmazzák a növekedési és foglalkoztatási paktumot is. Fontos a tranzakciós adó bevezetése és az Európai Központi Bank szerepének az átalakítása is, ezek is szerepeltek korábbi javaslatainkban. De ne gondolja senki, hogy a mostani válságra van egyszerű orvosság: ez ugyanis már nemcsak pénzügyi-gazdasági-politikai krízis, hanem nézetünk szerint organikus válság. A baloldali pártok felelőssége, hogy végül ne csak apró változtatások történjenek, hanem az irányvonal változzon meg – fogalmaz Hildebrandt.
Az új irányvonal pedig nem csupán az újraelosztásról szólna (ezt szolgálná például a milliomosokat sújtó különadó), hanem Európa szociális-ökológiai átalakulásáról. Ennek fontos része lenne a fenntartható és környezetbarát fejlődés, a szegénység elleni harc és a társadalmi igazságosság is. – Választ kell adni arra a kérdésre, hogy miként tudna a görög gazdaság szerkezete úgy átalakulni, hogy előbb-utóbb meg tudjon állni az ország a saját lábán. Európai kitekintésben pedig csökkennie kellene az életszínvonal-különbségnek a „mag” és a periféria között, és olyan gazdasági szerkezetre lenne szükség, ami a perifériát kevésbé teszi függővé mondjuk Németországtól.
Németország amúgy kivételnek számít: itt a Baloldali Párt éppen veszít a támogatottságából. A legutóbbi felmérés szerint már csupán hat százalékon állnak (a 2009-es szövetségi választásokon még 12-t kaptak). Hildebrandt szerint ennek oka egyszerű: a németeket nem sújtja a válság. Túl vannak a Schröder-féle reformok, a szociális háló megnyirbálásának sokkján, és bár első ránézésre a német makrogazdasági adatok irigylésre méltóak, ez az az ország, ahol csaknem egy évtizede nem volt reálbér-emelkedés, és Európában még mindig itt van a legtöbb tartós munkanélküli.
– A német munkavállalókon nem lehet már többet spórolni, és az európai helyzet bizonytalanabbá válása – már csak az export miatt – minket is érinteni fog. Németország sem „ússza meg” a válságot: ha nincs radikális fordulat, akkor a következő választások után, 2014–2015-ben hozzánk is elér.
A szocialista forradalomról egyébként sokan még nem mondtak le a baloldali körökben. Hildebrandt szerint azonban érdemes a reális lehetőségekből kiindulni. – Magát a rendszert, a piacgazdaságot egyelőre nem érdemes támadni. Már az is fontos előrelépés, ha a neoliberális gazdaságpolitikát és az európai szinten is érezhető autoriter vezetési stílust tudjuk kicsit korlátozni.
