Csúcs „chicagói stílusban”
Egész sikereket már csak azért sem, mert távol marad Vlagyimir Putyin régi-új orosz elnök, jelezve, hogy nem lát esélyt a vitás kérdések – elsősorban a kelet-európai rakétavédelmi rendszer – körüli nézeteltérések gyors rendezésére.
Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának vezetője lapunknak nyilatkozva úgy ítélte meg, hogy az amerikai elnökválasztási év – amelynek köszönhető, hogy az Egyesült Államok tizenhárom esztendő után újra vállalta a NATO-csúcs megrendezését – a vasárnap kezdődő chicagói fórum „biztos sikerét” hozza majd. Legalábbis a kommunikáció szintjén.
A NATO 3.0 néven emlegetett új generációs atlanti szövetség képe – amelynek tétje: milyen is lesz a XXI. századi NATO? – most épp nem túl hízelgő a tagországokra nézve. A „hatékonyságvezérelt reform” helyébe a gazdasági világválság miatt inkább a „megtakarításvezérelt reform” lépett. Eközben a líbiai intervenció ismét rávilágított: Amerika nélkül nem megy. A szövetségesek aránytalan teherviselésére jellemző, hogy 2001 és 2010 között az USA-ra háruló teher 59 százalékról 67-re emelkedett a NATO-n belül (pedig a tagállamok száma tovább nőtt), és az arány tovább tolódik el Európa hátrányára.
– A világválságra adott szövetségi válaszból, az „okos védelemből” (smart defence) is inkább „kevesebből kevesebb” lett a tervezett „kevesebből több” helyett. Lehetőleg minél szűkebb részképességeket ajánlanak fel, vagyis a politikai akarat hiánya jellemzi a tagországi felajánlásokat – mutatott rá az NKE biztonságpolitikai szakértője.
Afganisztánból a szövetségesek 2014 végére tervezik a távozást, de máris elkezdődött a „kivonulási verseny”. Az új, Amerikában most debütáló francia elnök, FrancoisHollande szerint csapatai még az idén elhagynák a közép-ázsiai országot. Márpedig ez 3400 fő, vagyis a negyedik legnagyobb kontingens távozását jelentené. Más kérdés, hogy ez mennyire reális. A szakértők logisztikai szempontból is legalább egy évet tartanak szükségesnek a feladatra. Az is kérdéses, Hollande mennyire akar már ötéves mandátuma legelején bajuszt akasztani az újraválasztásra esélyes Obamával.
Tálas Péter a csúcs megoldatlanul maradó kérdései közé sorolja a rakétavédelmet, az amerikai elnökválasztás előtt ebben már aligha születik áttörés. Két volt védelmi miniszter, a brit Des Browne és a német Volker Rühe azt szorgalmazza közös cikkben a The New York Times hasábjain, hogy a szövetségesek ajánlják fel az Európában tartott amerikai harcászati nukleáris fegyverek azonnali ötvenszázalékos csökkentését. Ezenkívül együttműködést kellene kínálniuk Moszkvának az öreg kontinens teljes harcászati atomfegyver-mentesítésében.
Az ínséges időkre és a NATO-n belüli aránytalan teherviselésre egyaránt jó példa az afganisztáni fegyveres erők 2014 utáni finanszírozási terve. Már csak 230 ezer fős létszámról van szó a korábban tervezett 350 ezres helyett. A fenntartásra pedig évi hétmilliárd dollár helyett 4,1 milliárdot terveznek. Ebből maguk az afgánok félmilliárdot állnának, az amerikaiak és NATO-n kívüli szövetségeseik pedig 2,3 milliárdot. A maradék 1,3 milliárd gyakorlatilag a NATO európai tagjaira (és Kanadára) hárulna. Úgy tudjuk: Magyarországtól egyelőre csak évi félmillió dollárt kértek Brüsszelben.
Az orosz elnök Amerika helyett inkább Fehéroroszországba utazik
„Azt mondják, jó város, Al Capone is ott lakott” – viccelődött egy újságírói kérdésre Vlagyimir Putyin még kormányfőként, nem sokkal harmadik orosz államfői ciklusa májusi megkezdése előtt. Ekkor tette egyértelművé: nem utazik el a NATO-csúcsra, így nem lesz NATO–Oroszország-találkozó sem. Putyin nem megy el a G8-ra sem, oda miniszterelnökét, Dmitrij Medvegyevet küldte.
Az orosz elnök hivatalosan kormányalakítási elfoglaltságai miatt nem utazott. Elemzők szerint ezzel is jelezte: a demokrata Obama helyett szívesebben látna egy republikánust a Fehér Házban. Jelzés, hogy Putyin első külföldi útja május végén Alekszandr Lukasenko belarusz elnökhöz vezet. Innen rögtön Berlinbe, Párizsba, majd a szentpétervári orosz–EU-csúcsra, végül Pekingbe és Kazahsztánba utazik.
A NATO és Oroszország, illetve Moszkva és Washington viszonya 2008-ban érte el mélypontját – a NATO-tagságot megcélzó Grúzia és Oroszország dél-oszétiai néhány napos fegyveres konfliktusa idején –, és nem sokat javult az elmúlt négy évben. Még a szimbolikus gesztusok is balul sültek el: Hillary Clinton amerikai külügyminiszter 2009-ben „újratöltés” feliratú indítógombot ajándékozott orosz kollégájának, de az orosz szöveg egy elírás miatt „túlterhelés” lett. A komikus incidens jól jellemezte az elmúlt négy évet, amely Medvegyev elnökségének végére azzal zárult, hogy a leköszönő államfő novemberben kijelentette:
Oroszország rakétarendszereket telepíthet az EU-val szomszédos Kalinyingrádba, válaszul az amerikaiak keleteurópai rakétatelepítési terveire. Putyin így is találkozik Obamával: június végén, a G20 mexikói konferenciáján. A G8 kihagyása után ezzel az orosz elnök még inkább hangsúlyozza, hogy a többpólusú világot tekinti üdvösnek, amelyben az Egyesült Államok csupán résztvevője és nem rendezője a sokszereplős globális politikának.
