– Adják vissza az életünket! – Ennyit kér csak Dimitra és Irina, a két fodrász Athén távoli és kopott külvárosában, Peramában. Noha a görög gazdaság öt éve mélyrepülésben van, ők már azzal is megelégednének, ha a két évvel ezelőtti életüket visszakapnák. Ebben a reményben szavaztak a minap a Szirizára (Radikális Baloldali Szövetség), a „régi” pártokról hallani sem akarnak. – Nézze már meg, mit tettek velünk a régiek! – dühöng a kétgyermekes Dimitra, aki egyre nehezebben tudja kifizetni a villanyszámlákat.

Talán szerencséjük lesz. Miután a görög pártoknak többnapi alkudozás után sem sikerült koalíciót alkotniuk, kedd délután már az új választások kiírását jelentette be a szocialista Paszok vezére. A megismételt, júniusi voksolás nagy nyertesének minden felmérés a Szirizát teszi meg.

A görög dráma kezdetét emlegeti Janisz Panagopulosz, a GSEE szakszervezeti szövetség elnöke, aki szerint az új választások sem oldanak meg semmit. Sőt inkább rontanak a helyzeten: többséget szerezhet a Sziriza, amelynek a politikája kiveti Görögországot az euróövezetből. – Csak a görögök dühe vezetett oda, hogy most ilyen sokan a szélsőséges pártokra szavaztak – ingatja a fejét a nagydarab, ősz hajú férfi.

Hamar Angela Merkel német kancellárnál köt ki az ember, ha görögökkel a válságról beszélget. – Merkel adja vissza a pénzünket! – közli kerek perec Dimitra, és amikor értetlenül nézek rá, magyarázatként csupán annyit fűz hozzá: „Tudja, a második világháború...” Nem őriz jó emlékeket Panagopulosz sem, aki nemrég tárgyalt a kancellárral. – Merkel kőkemény megszorításokat követelt, de hát ez csak az érem egyik oldala – figyelmeztet a szakszervezeti elnök. Elege van már abból, hogy a válság terhét a fizetésből és nyugdíjból élők vállára tegyék; meg aztán, Merkel „neoliberális politikája” csupán a szélsőségeket erősíti, elég a május 6-i görög választásokra gondolni.

A bizonytalanság nyomja ma leginkább a görögök vállát. A munkanélkülieket, akikről Panagopulosz a hűvös belvárosi irodában beszél, ott látni Peramában, a Világ Orvosai (Médecins du Monde) nemzetközi szervezet ingyenklinikáján. Az állásukkal együtt az egészségbiztosításukat is elvesztették, magánorvoshoz menni nincs pénzük. Türelmesen várakoznak; egy fiatal nő tápszert kever a gyermekének, egy bottal sántikáló idős férfinek azonnal átadják a helyet.

– Az orvosi ellátáson túl reményt adhatunk nekik. És nekem is jó érzés tudni, hogy segít majd valaki, ha egyszer én is közéjük tartozom – meséli Lianu Artemisz, a klinika munkatársa, aki végtelen türelemmel igazítja el az orvoshoz érkezőket. A férje a parti őrségnél dolgozik, Lianunak csak rajta keresztül van biztosítása. Ha a férfit elbocsátják, mindketten állami ellátás nélkül maradnak. – De tudja mit, akkor sem veszítem el a reményt! Nem teszem meg nekik ezt a szívességet, ez az én életem! – szögezi le, és ez az első optimista kijelentés, amelyet Athén utcáin hallok mostanában.

A remény helyett főként időt szeretne nyerni a legnagyobb szakszervezeti szövetség, a GSEE elnöke. Bár az EU–IMF páros kéréseit végtelenül igazságtalannak tartja, siet hozzátenni, hogy az aláírt megállapodásokat természetesen be kell tartani. De több időt kell adni Görögországnak, lazítani a megszorításokon, na és persze odafigyelni a növekedésre, amelyre az új francia elnök, Francois Hollande is előszeretettel hivatkozik.

– Most, hogy őt megválasztották, remélhetőleg európai szinten is változik a stílus – bizakodik Janisz Panagopulosz.

Athén utcáit járva, a szegénység kiáltó jeleit látva nehéz akármilyen derűlátásban osztozni. A megtépázott választási plakátok immár jól illenek a koszos, omladozó vakolatú házfalakhoz. Már a két évvel ezelőtti élet is távolinak tűnik.

Az állásukkal együtt az egészségbiztosításukat is elvesztették, magánorvoshoz menni nincs pénzük