Nepotista összefonódások a pápai államban
Annyiban azért ma is a régi a katolikus világegyház központja, hogy nem siette el a dolgot. Az egyik olasz tévécsatorna ugyanis még februárban mutatta be a vatikáni államigazgatás egyik vezető munkatársának két bizalmas levelét. Ezekben Carlo Maria Vigano érsek a vatikáni adminisztráción belüli korrupcióra és nepotizmusra panaszkodik, a Paolo Romeo szicíliai bíborostól származó másik dokumentum pedig a vatikáni IOR bank és az olasz hatóságok feszült kapcsolatairól, illetve a pápa ellen szőtt állítólagos merénylettervről számolt be. Az olasz sajtó nemrég „Vatileaks” néven közölt meglehetősen szaftos részleteket a kiszivárogtatásokról.
Amióta az év elején az amerikai külügyminisztérium feketelistára tette a Vatikánt, valójában már semmin nem csodálkozunk. A Szentszék akkor a kábítószer-csempészet elleni küzdelemről szóló éves jelentésben kapott rovót. A washingtoni dokumentum ugyanis a Vatikánt azon országok közé sorolta, amely érintett a pénzmosás és más pénzügyi bűncselekmények terén. Igaz, a jelentés Egyiptom, Albánia és Jemen mellett ugyanezzel a váddal illette Belgiumot, Írországot, Portugáliát, Dél-Koreát. De mégis, az erkölcsi értékek évszázados bajnokát ott találni egy kábítószer-csempészetről szóló jelentésben, az ember csak dörzsöli a szemét.
S mindez azért történhetett, mert a Vatikánnak a pénzmosás megakadályozását célzó intézkedéscsomagja – legalábbis az idézett dokumentum szerint – nem bizonyult hatékonynak. A pápa azt ígérte, hogy kiszűrik a gyanús ügyleteket, amelyek a vatikáni bank és a külföldi pénzintézetek között bonyolódhattak. S valóban, XVI. Benedek hozott is egy rendeletet, amely a Vatikán pénzügyi intézményeinek átláthatóbbá tételét szolgálta volna, csakhogy a vatikáni bankot továbbra sem vizsgálhatják nemzetközi szervezetek. Márpedig erre szükség lenne, hiszen a Szentszék és a világ többi része között évente milliárdos tranzakciók fordulnak meg, s a bizalom kissé megrendülni látszik a teokratikus monarchia iránt.
A Vatikánt is vastagon érintő korrupciós botrányra talán sosem derül fény, ha Carlo Maria Vigano érsek meg nem sértődik, amiért akarata ellenére áthelyezték Washingtonba. Jó indokkal feltételezzük, hogy az érsek maga szivárogtatott az olasz La 7 tévécsatornának, s ezáltal kitudódott: a Vatikán és egyes alvállalkozói között folyamatos a korrupció. Vigano érsek fontos pozíciót töltött be a Szentszéknél: a Vatikán kertjeiért, utcáiért, múzeumaiért és egyéb intézményeiért felelt, amikor három évvel ezelőtt felfedezte, hogy az alvállalkozói szerződések megkötésénél a vatikáni döntéshozók rokonaikat, barátaikat részesítették előnyben a piaci áraknál lényegesen magasabb összegért.
Ugyancsak ő tárta fel, hogy a Vatikán olyan pénzügyi alapokba fekteti a pénzét, amelyen rendszerint veszít. Állítása szerint egy 2009. decemberi tranzakción a miniállam két és félmillió dollárt bukott. De valakik az ügyleten kerestek. Habár Vigano érsek működése alatt a vatikánvárosi költségvetés nyereségesre fordult, a pápai hivatalnokok rágalomhadjáratot indítottak ellene, s Tarcisio Bertone államtitkár egyszer csak magához kérette, és tájékoztatta áthelyezéséről. Pedig megbízatása 2014-ig szólt. Igaz, a Vatikán washingtoni nagykövetévé „léptették elő”, de az érseknek az igazság fontosabb volt, s bizonyító iratokat juttatott el a sajtónak. Azok eredetiségét a Szentszék elismerte, de a korrupció beismerésével mégis adós maradt. Ehelyett a tényfeltáró riport készítőit támadta azzal, hogy „részrehajlóan és banális módon” kezelték az ügyet. Egyház és világ ebben egy követ fúj: mindig mindenért a sajtó a hibás.
