Beiktatták Hollande-ot
A köztársasági hagyományok tiszteletben tartásával Francois Hollande megválasztott köztársasági elnök kedden délelőtt átvette a hatalmat Nicolas Sarkozy leköszönő államfőtől. A „normális elnökség” jelszavával kampányoló Hollande egy hétköznapot választott beiktatása időpontjául, s a ceremóniát is szerette volna egyszerűvé, mértékletessé hangolni, ami – a szigorú protokollszabályok miatt – csak részben sikerülhetett. A délelőtt 10 órakor az elnöki palotába érkező Hollande vörös szőnyegen vonult át az elnöki hivatal díszudvarán, s hosszasan kezet rázott az Élysée-palota lépcsőjén elődjével, majd negyvenperces négyszemközti megbeszélésre vonultak vissza az elnöki hivatalba. Ezen a találkozón adta át Sarkozy a legfontosabb, stratégiai jelentőségűnek mondott ügyeket utódjának, köztük a titkos nukleáris kódot. Időközben az Élysée dísztermében gyülekeztek a beiktatási ceremónia vendégei. A hétköznapiságot Hollande azzal is hangsúlyozni akarta, hogy családtagjait, négy gyermekét nem hívta meg az eseményre, s nem jött el a beiktatásra volt élettársa, Ségolene Royal sem. Jelenlegi élettársa, az újságíró Valérie Trierweiler természetesen jelen volt, s az elnöki megbeszélés ideje alatt Carla Bruni-Sarkozy kíséretében ismerkedett leendő otthonával. Ugyancsak jelen voltak az eseményen az eddigi szocialista miniszterelnökök, Pierre Mauroy, Laurent Fabius, Edith Cresson, Lionel Jospin – csak Michel Rocard-t nem láttuk a még élők közül –, valamint a Szocialista Párt vezetői, köztük Martine Aubry első titkár és Pierre Moscovici, aki szocialista oldalról a hatalomváltást felügyelte. Feltűnt a vendégek között Mazarine Pingeot, Francois Mitterrand házasságon kívül született lánya is.
A ceremónia nyitányaként Francois Hollande – mint korábban valamennyi elődje – megkapta a Francia Lovagrend nagymesteri címét, majd az Élysée dísztermében Jean-Louis Debré, az Alkotmánytanács elnöke ünnepélyesen beiktatta őt hivatalába. A ceremónia végén 21 ágyúlövés jelezte, hogy beiktatták Franciaország történetének 24., az V. köztársaságnak pedig a hetedik elnökét. Államfőként elmondott első beszédében Hollande hangsúlyozta, hogy minden döntését az igazság szellemében hozza majd, s reményét fejezte ki, hogy részese lehet egy új európai út megnyitásának. Mint már annyiszor a kampány során, ezúttal is jelezte, hogy a válságból való kilábaláshoz Európának beruházásokra, szolidaritásra és növekedésre van szüksége, s megismételte a már korábbról ismert szándékát az európai stabilitási paktum újratárgyalására.
Beiktatását követően az új francia elnök első útja a Diadalívhez vezetett, hogy megkoszorúzza az Ismeretlen katona sírját. A Champs-Élysées-n nyitott gépkocsin hajtott végig, s üdvözölte a köszöntésére érkezett tömeget, de közben eleredt az eső, s mire a Diadalívhez értek, az új elnök bőrig ázott. Ezután egy másik, szimbolikusnak mondott koszorúzás következett:Hollande, aki elnöksége legfontosabb feladatának az oktatást és a társadalmi integrációt nevezte, a Tuileriák kertjében tisztelgett Jules Ferrynek, a III. köztársaság oktatási miniszterének szobra előtt, aki 1871-ben bevezette Franciaországban a világi, ingyenes és kötelező közoktatást. Innen a fizikai és kémiai Nobel-díjas, lengyel származású Marie Curie-ről elnevezett tudományos intézetbe látogatott, majd felkereste a párizsi városházát, ahol a szocialista főpolgármester, Bertrand Delanoe köszöntötte az új elnököt.
Első államfői döntéseként Hollande kedden délután kinevezte miniszterelnökét. A várakozásoknak megfelelően a posztra Jean-Marc Ayrault-t jelölte, aki Nantes polgármestere és mostanáig a szocialisták nemzetgyűlési frakcióját vezette. Késő délután az újonnan megválasztott francia elnök Berlinbe készült, hogy munkavacsorán tárgyaljon Angela Merkellel a legfontosabb európai témákról, mindenekelőtt a stabilitási paktumról és a görögországi helyzetről. Noha elemzők ettől az első találkozótól nem vártak áttörést, mégis rendkívüli figyelem fordult a két vezető európai hatalom csúcstalálkozója felé. A Time magazin például Hollande címlapfotója alá ezt írta: Bonjour, Angela! Ám a köszöntésből Bonsoir! lett: az elnök gépe villámcsapás miatt visszafordult Párizsba, Hollande késve érkezhetett csak Berlinbe.
