José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke a hét végén egy interjúban azt mondta: ha egy klubtag nem tartja be a szabályokat, akkor jobb, ha kilép belőle. Brüsszelben megkezdődött a felelősség hárítása is: a döntés alapvetően a görögöké. A görögök viszont feltehetően nem tudják, mit akarnak. A választásokon a szavazók csaknem 70 százaléka utasította el a mentőcsomagot és az ahhoz kötődő megszorításokat, miközben a felmérések szerint a lakosság 80 százaléka az euróövezetben akar maradni. Állítólag Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter szívesen látná az euróról szóló görög népszavazást, mert akkor reményei szerint egyszer és mindenkorra le lehetne zárni a hellén kérdést.

A brüsszeli retorikai fordulat azonban inkább az Athénre nehezedő politikai nyomásgyakorlás része, semmint valódi felkészülés a „grexitre” –ahogy a görög távozást rövidíti újabban az európai sajtó. A következményeket ugyanis senki sem tudja pontosan megítélni. Európai jegybankok vezetői egyébként informális tárgyalásokat folytattak a drachma visszatérésének kezeléséről. Az eurózóna pénzügyminiszterei hétfőn komoly politikai vitát folytattak mind Görögországról, mind Spanyolországról.

Az EU-ból való kilépést szabályozza az alapszerződés, de az eurózónából történő kiválásra nincs szabály. Viszont azt is ki kell alkudni majd, hogyan működjön tovább az EU-ban Görögország. A drachma bevezetése (egyszerű kinyomtatása) hónapokig tartana, a káosz, a totális csőd borítékolható. A Wirtschaftswoche német hetilap kiszámolta, hogy az eurózóna legalább 276 milliárd eurót veszítene a „grexiten”. A német adófizetőknek 77 milliárd eurójába kerülne ez.

A nagy kérdés, hogy Európának sikerülne-e karanténban tartania a görög bajt. A piacok a következő gyenge láncszemet vennék célba. Ez a mentőcsomagban részesülő Portugáliát és Írországot, illetve a gyengélkedő Olaszországot és Spanyolországot jelentené első körben. A „perifériaországokban” élő betétesek menekítenék a pénzüket a magállamokba, leginkább német bankokba. Az államkötvények hozamai az egekbe szöknének. Az 500 milliárdos uniós „tűzfal” még nem épült fel egészen, és ha létezne is, akkor sem lenne elegendő a kapacitása. A kérdés akkor az lesz, belemennének-e a németek az Európai Központi Bank aktívabb szerepvállalásába. Akkor derül ki, van-e az euró megmentése mögött igazi politikai akarat.

Magyarországot sem hagyja majd érintetlenül a pénzügyi cunami. Kiszolgáltatottak vagyunk, az IMF-hitelszerződés legalább némi védelmet nyújthatna a spekulánsok ellen. Az európai bankok megroggyanása nálunk is éreztetné hatását. A külföldi befektetések még inkább elapadnának, az exportra – a magyar gazdaság motorjára – nem lenne felvevőpiac.

Nem kizárt, hogy az eurózóna és Görögország között zajló politikai adok-kapokban a blöfföké a főszerep. A királycsináló az egyre népszerűbb Alexis Ciprasz, akinek radikális baloldali szövetsége a második helyen végzett a görög választásokon, már finomít korábbi álláspontján: a „mostani stratégia szerkezetének felülvizsgálatát kéri”.