Beolvasztott kincsek Portugáliában
A gazdasági válság, a megnövekedett munkanélküliség, a nyomasztó adóterhek és a hitelek arra sarkallják az embereket, hogy legféltettebb kincseiket is pénzzé tegyék.
Nem véletlenül sokszorozódott meg az aranyat felvásárló üzletek száma az elmúlt két évben Portugáliában – szinte kifogyhatatlan az országban a nemesfémek piaca. Évszázados hagyománya van itt az arany ékszerek ajándékozásának minden jelentősebb családi ünnep alkalmával, így szinte nincs olyan háztartás, ahol ne akadna aranyból készült nyaklánc, gyűrű, fülbevaló vagy karkötő. Minho régióban a népviselet részét képezik a csipkézett aranyszívek és a többrétegű aranylánc. A legtöbb arany a minhói menyasszonyi ruhát díszíti. Az ara az esküvő előtti napon a családtagok által hozományként felajánlott arany ékszereket mind magára aggatja.
Mint azt több, franchise rendszerben működő felvásárlócégnél is elismerik, az utóbbi időben már értékesebb, XVIII–XIX. századból származó, művészien kidolgozott ékszereket és dísztárgyakat is kínálnak eladásra. A felvásárló legfeljebb annyit tehet, hogy figyelmezteti az eladót a tárgy művészi értékére, és azt tanácsolhatja, hogy vigye inkább antikváriumba. Az aranyfelvásárlóknál csupán a súly és a nemesfém tisztasága számít, a megmunkálás aligha, hiszen minden megy az olvasztóba. Egy a Público című lapnak nyilatkozó hivatalos becsüs szerint már aranyórák és művészien kidolgozott ezüsttárgyak is kerültek az olvasztókba, és pótolhatatlan értékek mentek veszendőbe.
Nincsenek pontos adatok a jövedelmező és egyre növekvő üzletágról, de azt lehet tudni, hogy az arany exportja meredeken emelkedett az utóbbi néhány évben. 2008-ban az előző évhez képest 384 százalékkal, 2009-ben újabb 205-tel, 2010-ben 112, majd 2011-ben 140 százalékkal több aranyat exportáltak, mint az előző évben. Tavaly az összérték elérte az 513 millió eurót. A portugál arany legfőbb felvevője Belgium, oda ment az export több mint hatvan százaléka.
Hasonló a helyzet a nagy értékű műalkotásokkal is. Míg 2009-ben még csak hárommillió euró értékben adtak el hivatalosan műtárgyakat külföldre, 2011-ben már 37 millió értékben. A legális engedélyeket megkerülő műtárgyakról természetesen nincs adat. Előfordul, hogy teljes kollek ciók kerülnek külföldi kézbe, mint legutóbb egy jelentős XIX. századi gyűjtő festményei, szobrai, bútorai, szőnyegei, porcelánjai, amelyeket egy francia cég bocsátott árverésre. Bár a jelentősebb művek esetében az államnak elővásárlási joga van, ezt a jelenlegi válság miatt nem tudja érvényesíteni.
