Az utca a baloldalban bízik
Előzőleg a második helyezett Alexisz Ciprasz, a Radikális Baloldal (Sziriza) vezetője lépett vissza, ő sem használta ki a rendelkezésére álló három napot. Azt mondta, kimerített minden lehetőséget, hogy olyan kormányt hozzon létre, amely „összhangban van a néptől kapott mandátummal”. Hogy Venizelosz meddig bírja, az bizony kérdéses. Tegnap még azt mondta, minden lehetőséget meg akar vitatni politikai riválisaival. Hozzátette, tudja, hogy sokan kételkednek, képes-e erre.
Az elemzők és a politikusok többsége biztos benne: nem lehet sikere, s aligha sikerül Papuliász elnök várható próbálkozása, hogy nemzeti egységkormányt alakítson. Ciprasz, aki relatíve győztesnek tartja magát, arról beszél, hogy a társadalom nemet mondott a megszorítások és a mentőcsomag (a memorandum) politikájára. De úgy tűnik, ő akar diktálni a hitelezőknek. Azok pedig első nyilatkozataikban erre nemet mondtak. A kisebb pártok vezetői óvatosan nyilatkozgatnak, egyedül Aleka Papariga, a kommunista párt (KKE) elnöke áll ki keményen a mielőbbi újabb választás mellett. Dmitrisz Mardasz, a theszaloníki Arisztotelész Egyetem professzora úgy vélekedett: egyáltalán nem biztos, hogy a most sikeres „memorandumellenes” pártok újra sikeresek lesznek. Lapunknak nyilatkozott Lidia Filippakisz politikai elemző is Athén-
ból, aki azt mondta, a legtöbb elemző szinte biztosra veszi, hogy június 17-én ismét parlamentet választanak a görögök. Ugyanő ehhez hozzátette, hogy az elmúlt napokban nem csökkent Ciprasz támogatottsága, annak ellenére, hogy sokan látják: nincs kiút az általa jelenleg hirdetett radikális memorandumellenességből.
Ciprasz nagyon megdolgozott a pártjának jutott 16,78 százalékért. A görög lapok emlékeztetnek rá, hogy a 38 éves mérnök rengeteg időt töltött az utcán a megszorítások elleni tüntetéseken, gyári munkásokat, munkanélkülieket keresett fel, ahogyan a megélhetésükért küszködő nyugdíjasokat is. Olyan helyeken tűnt fel, amelyeket az Új Demokrácia (ND) és a Paszok politikusai messze elkerültek.
A társadalom eközben szorong és fél a gazdasági következményektől. A szorongást erősítik a nyugati politikusi és szakértői nyilatkozatok, amelyek szerint a görögök akár már az idén búcsút mondhatnak az eurónak. A hellén társadalom ugyanis elutasítja a megszorításokat, de ragaszkodik az euróhoz. Azt is tudják ugyanis, hogy a drachma visszatérése újabb harmincszázalékos életszínvonal-zuhanással járna. Hogyan tudja a görög társadalom mindezt összeegyeztetni? Filippakisz szerint a társadalmat a korábbi kormányzat soha nem kérdezte meg arról, mit szólnak a radikális megszorításokhoz. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy a görögök tisztában voltak a politikusi korrupcióval, az adóelkerülések mértékével. De ez is része volt az össznemzeti „mutyizásnak”, amelyben az eliten kívül széles társadalmi rétegek is részt vettek. Most viszont az utca ragaszkodik ahhoz: Ciprasz radikális pártja kerüljön be a kormányba, a baloldal jelen legyen a tárgyalásokon. A szakértők szerint ez nem is irracionális érvelés, hiszen ha a válságért felelőssé tehető, bukott (szocdem–konzervatív) kétpártrendszer politikusai ülnek a tárgyalóasztalhoz, akkor aligha lehet olyan eredményre számítani, amelyet elfogadna a görög társadalom többsége is.
Fogadhatnak a kormányfőre
Egy svéd fogadócégnél Rena Aszikomapulu a legesélyesebb miniszterelnök. Ha a pártok dűlőre jutnak, úgy az elnök 30 napra őt, a legfelsőbb bíróság elnökét bízhatja meg kormányalakítással. A másik esélyes az államtanács (legfelsőbb közigazgatási bíróság) elnöke, Panajotisz Pikramenosz. A harmadik Alexisz Ciprasz. Az ND-vezér Szamarasznak kisebb esélyt adnak, mint a kilencvenéves Manolisz Glezosznak, a görög ellenállás legendás hősének.
