Európa csak Hollande-ra várt?
– Hollande már a választások éjszakáján bizonyította, hogy „normális”, hétköznapi ember – mondja róla Stéphane Le Foll francia európai parlamenti képviselő. – Nem ment a barátaival iszogatni a Champs-Élysées elegáns éttermébe, a Fouquet’sbe, mint Sarkozy öt évvel ezelőtt, hanem az őt éjfélig váró tömeghez csatlakozott a párizsi Bastille téren, több mint ötszáz kilométeres utat megtéve választókörzete, Tulle és a főváros között. Nem kérte, hogy ott lehessen a holnap esedékes győzelem napi állami ünnepségeken, csupán a párizsi lapok emlékeztetik Sarkozyt, hogy 17 évvel ezelőtt Mitterrand leköszönő elnök meghívta ezekre utódját, Jacques Chiracot. S noha a francia Szocialista Párt korifeusai sürgetik a hatalomátadást, Hollande ebben az ügyben is türelmes.
Az ő szemében Nicolas Sarkozy május 15-én éjfélig francia elnök, az ő döntése, hogy akarja-e előrehozni az Élysée-palota őrségváltását vagy sem. Az új elnök programja azért persze formálódik. Jövő hétfőn megnevezi miniszterelnökét, kedden kormánylistát hirdet, már aznap vagy szerdán pedig – frissen megválasztott államfőként – elutazik Berlinbe. Egész Európa erre a találkozóra vár. Nem csupán azért, mert ideje elsimítani azt a feszültséget, amit Angela Merkel nyílt kiállása keltett Sarkozy mellett. Tisztázandó az is, hogy a győzelmi hév ragadta-e el Hollande-ot vasárnap, vagy üzenni akart azzal a mondatával, hogy „többek vagytok, mint egy nép, amely változást akar. Ti már egy mozgalom vagytok, amely mindenhol ébredezik Európában – és talán a világon is – a mi értékrendünkkel, vágyainkkal és változás iránti követeléseinkkel.”
Alighanem erről az értékrendről faggatják majd őt Berlinben, ahol meglehetős várakozás előzi meg a találkozót. Pillanatnyilag még a németek sem tudják, hogy az eddigiek szerint működtethető-e tovább az uniót irányító Párizs–Berlin-tengely, vagy újra kell tervezni az egész építményt. Annyi máris kiszivárgott Hollande Európa-programjáról, hogy – a korábbi hírekkel szemben – nem készül „szétverni” a Merkel és Sarkozy által tető alá hozott fiskális paktumot, hanem szeretné azt kiegészíteni egy a gazdasági növekedést elősegítő passzussal. S tekintettel arra, hogy jövőre Németországban is választások lesznek, Merkelnek kapóra is jöhet egy moderált irányváltás. Arról nem beszélve, hogy a francia elnökválasztási eredményt kommentáló londoni pénzügyi elemzők szerint nem egyedi eset Hollande-é: Európa-szerte megfigyelhető a költségvetési megszorításokat ellenző politikusok térnyerése. Ami rövid távon akár jól is jöhet a valutauniós növekedési kilátásoknak, ám veszélyes is lehet az európai adósságválság miatt.
De a stabilitási paktum csupán az első teszt, amelyen Hollande-nak túl kell jutnia. A feszült belpolitika sem hagy számára túl sok „kegyelmi időt”. Növekedés, versenyképesség, adóssághalom, munkanélküliség – ezek a legvaskosabb dossziék, amelyeken át kell rágnia magát. Miközben öt hét múlva nemzetgyűlési választásokat tartanak Franciaországban, s baloldali többségű képviselőházzal nyilván könnyebb lenne a kormányzás.
