Ördögi kört teremt az elhúzódó válság: jönnek a költségcsökkentő intézkedések, növekszik a munkanélküliség, s a kisebbségekre és a bevándorlókra mindinkább teherként tekint a társadalom. Így táplálja a gazdasági kilátástalanság a rasszizmust és az intoleranciát – kongatja meg a vészharangot az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia Elleni Bizottságának (ECRI) legújabb jelentése.

Nem kell túl messzire visszamenni az időben, hogy példákkal támasszuk alá ezeket a figyelmeztetéseket. Két hete, a francia elnökválasztás első fordulójában a harmadik helyen végzett a Nemzeti Front jelöltje, Marine Le Pen. A „modern” európai szélsőjobboldal jellegzetes üzeneteivel kampányolt: a bevándorlók ellopják a munkahelyeket, a multikulturális társadalom elsorvasztja a nemzeti identitást, az euró tönkreteszi a gazdaságot. Le Pen máris teljes gőzzel készül a júniusi parlamenti választásokra, ahol ismét jó eredményre számíthat.

Megbuktatni is képes volt a kisebbségi kormányt a holland Szabadságpárt, a parlament harmadik legerősebb csoportosulása csupán azzal, hogy visszavonta addigi támogatását (hasonló befolyásról ábrándozik Marine Le Pen is). A muzulmánokat és az Európai Uniót egyaránt ostorozó, Geert Wilders vezette párt szintén meglovagolta a gazdasági krízist. Még külön honlapot is indítottak, ahol bárki feljelentheti a – természetesen lusta és a bűnözéstől sem visszariadó – kelet-európai munkavállalókat. Április közepén ugyanilyen internetes oldalt kreált Belgiumban a szélsőjobboldali Flamand Érdek.

Bevitte a neonáci eszméket a parlamentbe a vasárnapi görög választás is, ahol az Arany Hajnal hét százalékot szerzett. Bár a bűnbakokat ez a szélsőjobboldali párt is a bevándorlókban találta meg, elemzők szerint elsősorban a pénzügyi válságnak köszönheti népszerűségét. A megszorításoktól elcsigázott görögök a nagy politikai pártokat akarták megbüntetni, s vevők voltak minden nadrágszíjmeghúzás- és Európa-ellenes üzenetre.

„Megfertőzi” a szélsőjobboldal a hagyományos jobboldali pártokat is, amelyek vagy átveszik a populista üzeneteket, vagy a szélsőségeseknek tetsző jogszabályokat alkotnak. Az átvételre példa Nicolas Sarkozy, aki köztársasági elnökként többször is élesen bírálta az unió belső határait eltörlő schengeni övezetet, érzékeltetve, hogy emiatt nehéz gátat szabni a bevándorlók áradatának. Koppenhágában a Dán Néppárt támogatásától függő kisebbségi kormány úgy döntött, hogy megszigorítja (gyakorlatilag visszaállítja) az ellenőrzést a dán–német és a dán–svéd határszakaszokon; a néppárt nyomására fogadta el a kabinet Európa egyik legszigorúbb bevándorlási törvényét is.

A populizmus és a szélsőséges mozgalmak erősödése fenyegeti az európai integráció egyik legnagyobb vívmányát, a személyek szabad mozgását – erről Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnöke írt a minap a Twitter közösségi oldalon. Éppen bukaresti látogatása idején aggódott emiatt, nem véletlenül: Románia csatlakozását a schengeni övezethez a Wilders-féle Szabadságpárt szorításában lévő holland kormány akadályozta eddig. A szeptemberre kiírt, előrehozott választások után talán olyan koalíció jön létre, amely nem kényszerül többé a szélsőjobboldallal „üzletelni”.

Megújult a szélsőjobboldal

Európa-szerte alkalmazkodnak az új időkhöz a szélsőjobboldali pártok, amelyek napjaink félelmeire alapoznak: mindenekelőtt a bevándorlókra (Kelet-Európában a romákra) és a gazdasági válságra. A válságért „tetszés szerint” felelőssé tehető a bevándorlás és/vagy a megszorításokat sürgető EU – a javasolt megoldás általában a külföldiek hazaküldése és a kilépés az unióból (de legalábbis az euróövezetből).

A holland Szabadságpárt vezetője, Geert Wilders ellen tüntetnek Hágában